Kapin Marianna
Budapest
Kapin Marianna: Utolsó napom Székelyföldön
Utolsó közös reggelinken megkóstoltam a bárányhúst. Nagyon ízletes és omlós volt….
Utolsó kaszálásunkra délelőtt indultunk traktorral. Ismét felemelő élmény volt vezetni a traktort, és nézni a munkánk gyümölcsét: a lekaszált friss lucerna sorokat…
Utolsó “kirándulás” Edittel a boltba, hogy helyi édességeket vihessek haza. Útban hazafelé felmentünk a Szent Anna kápolnába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a közeli és távoli vidékre. Utunk során nagyon jót beszélgettünk Edittel…
Utolsó közös ebéd…
Majd következett a nehéz búcsúzás….Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól a viszontlátás reményében….
Utolsó közös délután a kalandorokkal és a gazdákkal együtt….
Megkaptam a tiszteletbeli erdélyi gazda címet.
Utolsó finom erdélyi kürtöskalács…
Majd megérkeztünk a pályaudvarra…. Eljött a búcsúzás ideje a befogadó gazdáinktól…
Nehéz szívvel, de egyben felejthetetlen élményekkel gazdagodva szálltam fel a vonatra….
Köszönöm ezt a nagyszerű hetet Zolinak és családjának, valamint az Agryának, hogy részt vehettem a programban!!!!
Hálás vagyok a Csíkbánkfalván töltött időért!
Kapin Marianna: Székelyesen
Úgy gondoltam, hogy a Csíkbánkfalván töltött egy hét után a mai napomat székelyesen fogom megírni, igyekszem székelyes kifejezéseket használni a beszámolómban. Ebben persze segít nekem az egész Sándor család. Olvassátok szeretettel tőlünk:
Ejsze kezdjünk neki. Délelőtt eljártunk az oldalba kaszálni. Nagy élmény volt a traktor vezetése. Visszafele Zoli vezette a traktort, én meg félelmemben letörtem a visszapillantó tükröt. Ezt látva Zoli megkért:
” Szökjél le a traktorról!”…
Leszöktem…
Erre Zoli is leszökött…
“Akkor inkább vezess te”…
Így visszaszöktem a haladó traktorba. Ezen mutatványunk ellenére szerencsésen hazaértünk.
Egy kis pihenő után a konyha várt rám, ahol szilvás gombócot készítettünk a család női tagjaival. Evés után elmentünk nyújtani a Balu Parkba. Félúton lógtam két fa között, amikor szóltak, hogy vár otthon a Hír Tv. Leesve a fáról, beesve az autóba gyorsan hazaértünk, az interjút letudtuk, az állatokat megetettük, a bálákat a remorkáról levetettük. A vacsora parasztcsorba, miccs, rejben sült pityóka szánával, juhtúróval, vajjal, s megfűszerezve citromos piros hagymával, fokhagymával. Mindezt megkoronáztuk az Igazi Csíki Sörrel. Elalvás előtt a család férfi tagjai eljárták a legényest Balázska vezénylésével.
Röviden összefoglalva így telt a napunk. Remélem, hogy sikerült egy kis ízelítőt adnunk a székelyek nyelvjárásából. Köszönet a segítségért Zolinak, Bettykének, Editnek és Istvánnak!
Az utolsó itteni élménybeszámolóm felejthetetlen marad számomra, mert hosszasan kacagtunk a megírása közben.
Lukácsi György: Székelyföldön repül az idő
A tegnap kijavított körkaszával Gábor reggel nekifogott a munkának. De lám, milyen a gazdasors… másfél óra múltán, a kasza egyik tányérja elakadt a rossz talajon, s kihajlott erősen. Kaszálás abbamarad, de már futólépésben közlekedünk, mert beteg az egyik borjú. Az állatorvossal együtt megyünk fel a tanyára, be kell adni az injekciót. A nagy karámban ketten próbáljuk az állatot terelgetni, naná, hogy velünk szembe fut… miután háromszor elcsúszunk a ganéjon, majdnem a lábunk törve, végre megvan. Épphogy végzünk, hangos visitás hallatszik a bokrok alól! Tán disznót fogott a medve? – kérdi az állatorvos félig vigyorogva. Mi futásnak eredünk, hogy megnézzük, mi a baj, közben eszembe jut, hogy ha ott tényleg medve van, akkor jó irányba futok é??? Szerencsére medve nincs, csak a kutyák gondolták, hogy áttérnek a disznóhúsra… de a malacka kisebb karcolásokkal megúszta.
Hazaérve nekifogok megint a körkasza javításnak, kalapálom a lemezt, csak úgy hangzik az utca… egész jó lett, már csak hegeszteni kell. Telefonon meghívást kapunk egy hegyvidéki baráti összejövetelre, ahová izgalmas terepjárótúrával érünk fel 
Bőséges ebéd a kis tanyánál, hamisítatlan erdélyi ízvilág fogad. Egy újabb tereptúra után gyönyörű kilátásban van részünk a sziklák tetejéről. Csodálatos! Az idő itt Székelyföldön valahogy repül, mert mindig késésben vagyunk.. Sietünk vissza a tanyára, ami a terepjáró platón állva 80-as tempónál elég izgalmas :)) Anita, Laci és Tamás felvételeket készít, filmez, fotóz, miközben mi kerítést állítunk, villanypásztort telepítünk. A kötelező interjú után még egy kecskének meg kell nézzük a körmét, mert sántít. Ketten Gáborral fogjuk, Marci (Gábor kollégája) körmözi. Hazafelé menet benézünk az alsó tanyára, ahol a tehenek vannak, javult-e a borjú állapota. Az egész csorda már a karámban, és az egy bika is, amely elég izgatott állapotban van. Közeledve a karámhoz, a bika hangos bőgésbe kezd, jelezvén: ez az ő területe. De csak be kell menni a borjút megnézni… Gábor bemegy. A bikának nem kell több, lendületesen megindul feléje! El kell ugrania, máskülönben baj lenne. Gábor és a pásztor aztán jobb belátásra bírják a bikát:) Mozgalmas és szerencsés napot zárunk… ma is! :))
Takács Alexandra: Az utolsó nap
A reggelt forgatással kezdtük. A Vidék Kaland szervezőivel résztvettünk a szokásos reggeli tehénfejésen, majd Dènes mamàjához látogattunk el Tarcsafalvára. Egy nagyon vagány nagymamát ismerhettem meg, Lina néni személyében, aki fiatalos, mosolygós, és aktív munkát végez a mai napig. Segített elsajátítani a faszénen sült kürtöskalács készítést.
A látogatás után kirándulni mentünk. A parajdi sóbányában jártunk, ahol elképesztő, milyen klasszul kialakították a részeit. Például a gyerekeknek van lehetőségük egy kalandparkot kipróbálni, mozizni, illetve ugrálóvárazni. De emellett a szülők is jól szórakozhatnak. A tollasozás, a közös torna, bolt, az étterem és egy kialakított templom is a rendelkezésre áll. Én csak csodáltam. Mindezt az egészséges sós levegővel kiegészítve, ahol sokan gyógykezelésen vesznek részt.
Természetesen a strandot is láttuk, de csak kívülről. Sokan voltak, és amúgy is Székelyföldön mindig sok a dolog. 😀
A kirándulásunkhoz hozzá tartozott a közeli gát, Tamási Áron sírja és végül a hétvégi kisház Ivóban. Nagy kalandok voltak ezek számomra, amit nem tudok elégszer megköszönni.
Estefelè érkeztünk haza, majd készülődtünk az esti grillezésre, amely a búcsúvacsoráról kellett szóljon. Nagyon jólesett, hogy sokan eljöttek, köztük Dénes és a barátnője, Noémi legjobb barátai, a juhász, Piku és a vadász, András.
Megható volt, hiszen ajándékokkal is megleptek. Szörppel és medvefoggal, hogy örök emlék legyen számomra. Este lefekvésnél pár szóval visszaemlèkeztünk, persze könnyekbe borulva, de jó emlékekkel.
Sosem felejtem el, és hálás vagyok, hogy az életük kis szeletének részese lehettem!
Karácsony Zita: Szabadon
„Hol vannak a tehenek?” – keresem tekintetemmel a dombon, a mögötte lévő dombtetőn, és a még mögötte magasodó hegyoldalban azt a három jóravaló jószágot, hogy tisztába legyünk egymással: ők itt és (van szerencsém) én is itt… „Ki tudja! Elmentek. Valahol legelnek…” – így a válasz…
Na már most mégis csak felhúzom a szemöldököm! Nincs velük pásztor? Nem kell terelgetni őket?! Igaz nem sokan vannak, de azt hinném – amit eddig láttam -, hogy a tehén pásztorral jár, s a pásztor jószággal jár.
No! Itt nem! A terkői hegyek alatt minden szabad. A három tarkának így van szokása.
Megvirradnak, tejet adnak, utána elmennek, dolgukra, legelésznek, amerre kedvük tartja, estére hazatérnek fejésre, utána esznek még keveset unhatatlanul, s úgy, hogy ugyanazoknak a fűcsomóknak is mindig úgy örülnek, aztán éjjelre is kint maradnak, az édesen, a legelőn.
A karámot, istállót állni minek, mikor fölöttük, köröttük keríti mind felől a szabad ég, levegő s tér.
Tiszták nagyon, szépek, takarosak! Talán ettől épp: a szabadságban fürödnek…
S aztán feltűnik a hegytetőn egy ménes! „Hadd rohanjak közelébb!” Úgy megfognám őket csak a közelséggel! Csak egy kicsit kevesebb messzeséggel. Vagy egy teleobjektívvel. „Hadd el! Nem állnak meg! Mire odaérsz, már két völggyel odébb vannak!”
Mert ők olyanok, hogy több gazda tavasszal kicsapja a lovát a hegyek közé. Azok összeállnak, és járják a határt magukban, ahogy tetszésük van nekik. Egész fél évet kint élik éltüket. Aztán amikor hidegre fordul az idő, érzik azt. Egyre inkább húzódnak le az esztenák köré. Nem tudni, hol találni majd meg őket, amikor befogni kell. Majd ki keresi őket, a gazda esztenáról esztenára jár. S a lovak híre is esztenáról esztenára jár. Ősszel.
Addig pedig rendületlenül kint. Bárhol. Mindenhol. Utolérni egyedüli pásztoruknak, a szabadságnak ér…
Takács Alexandra: Medve!
Reggel Csíkszeredába és környèkère kirándultunk. Ellátogattunk Hargitafürdőre, ahol a büdös gödörbe is beültünk. Büdösfürdő nevét a kénhidrogént tartalmazó, záptojás szagú mofettagázról kapta, amely a felületi hajszálereket tágítja és javítja a vérkeringést.
Ahogy kijöttünk a gödörből, elsétáltunk a Balu Kalandparkig. Egy fagyi mellett néztük az oda érkezőket. Itt található a sípálya is, amely Dénes szerint jó móka és télen szép a hegyekben a táj.
A hegyről lekocsikázva Csíksomlyóra utaztunk. Megnéztük a templomot és a zarándokhelyet, aminek nagyon örültem, mert mindig is el szerettem volna ide jönni. Az ügyeket Csíkszeredában intéztük, ahol egy kis sétával kiegészítve megnéztük a főteret, majd a Jótevő csárdában ebédeltünk. Megismerhettem Dénes barátját, Alpárt. Egy újabb kedves ember, akiről tudni kell, hogy minden kalandort figyelemmel kísért ezidáig.
Az estét pedig alig vártuk. Medvelesre igyekeztünk Andrással, a vadőrrel, akit később elmeveztünk Tarzannak, annyi mindent ismer az erdőben. Neki ez az élete, és már pajtársai a medvék. Ő sem fél a medvéktől, és a medvék sem tőle.
Láttunk 4 medvét, egy szarvasbikát, vaddisznót. Rettentően izgalmas volt. Sosem láttam medvét így kint a szabadban az otthonában. Jó volt meglesni, hogyan járnak, esznek, fekszenek, félnek és ballagnak tovább. Maradandó élmény lesz számomra.
Kapin Marianna: Médiasztár :)
Csütörtöki napunk az interjúk jegyében zajlott. Délelőtt Csíkszeredában jártunk Zolival, hogy a Csíki Hírlapnak meséljünk a Vidék Kaland programról. Nagyon jó volt elmondani a közös munkák által szerzett közös élményeket. Ezt követően telekpapírokat intéztünk a városban, mert ugye Zoli ezzel is foglalkozik. Kultúrprogramban is volt részem, hiszen megtekintettük a Mikó-várat. Útban hazafelé bementünk a helyi piacra, hogy friss gyümölcsöket vigyünk haza.
Délután túrós pityókás (krumpli) levest ettünk, és fuszulykát (zöldbab) fasírttal. Így jóllakottan láthattunk neki az újabb feladatoknak: kerítésfestés és fűkaszálás kézi kaszával. Nagyon élveztem a nagy meleg ellenére is az újabb kihívásokat. Szerencsére 2 esős nap után visszatért ide is a nyár.
Este következett az állatok etetése és fejése, valamint megtanulhattam, hogyan kell a teheneket megtisztítani. Vendégeink is voltak az Agrya részéről: Anita és Tamás. Nekik is adtunk interjút, és beszéltünk a munkánkról, a felejthetetlen élményeinkről és a tapasztalatainkról. Az állatok és a riportok mellett azért jutott egy kis idő még a traktormosásra is Balázskával. Szerintem tisztább lett, mint új korában, de ezt majd eldöntitek a fotó láttán…
Holnapra igazi meglepetéssel készülünk a Sándor családdal nektek, úgyhogy ne felejtsétek el olvasni a blogom
Lukácsi György: Mi folyik itt?
A betervezett feladatokat kissé bonyolítja, hogy Gábornak délelőtt tanácskozásra kell mennie a hivatalba. A munka azonban nem várhat! Marcival kiegészülve Gábor elvisz minket egy nagy mezőre ahol megnézünk egy csomó területet. Én azt se tudom, hol járunk, most vagyok ezen a részen először, Marci csendben figyel. Visszamegyünk a házhoz és már kapjuk is a feladatot: “…Na, akkor amiket megmutattam, lehetne kaszálni, illetve forgatni. Gyuri, te leszel a sofőr!..” Értettem!
Autóba ülünk, utánfutóra felteszünk két kaszálógépet, majd elhajtunk “motorináért” (gázolaj). Tovább a mezőre, megtaláljuk a kaszálandó területet. Már most elég meleg van, és hamar be is ugrik, mit nem hoztunk magunkkal… Vizet! Vízzel vagy anélkül, de ezt a darabot le kell kaszálni. Mindketten nekifogunk. A meredekebb partoldalt Marci kaszálja, én az egyenes részt vállalom. Jól haladunk, így egész gyorsan végzünk. Összepakolunk, visszamegyünk a faluba, utánfutó leakaszt, átülünk a traktorba, levesszük a körkaszát, rendsodró felakaszt, és már megyünk is vissza a rétre. Útközben Marcit faggatom, van-e jogosítványa. Mondja, hogy nincs, de jó volna, csak oly kevés a szabadidő és sok a tennivaló, egyszerűen nem ér rá leülni tanulni… 
Én vezetem hát a traktort, Marci a motorháztetőn ül és irányít:) Amikor odaérünk a forgatandó területhez, cserélünk és a munkafolyamatot már Ő végzi szakszerűen. Vezetni tud, csak jogosítványa nincs! :)) Még három helyen kell ugyanezt megtennünk, és a feladat elosztása is megmarad… én vezetek a földúton és a faluban, Marci dolgozik a géppel. Délután 4 óra, mire “ebédelni” le tudunk ülni.
Délután 3 zsák takarmányt, pár apróságot viszünk a tanyára, újabb borjú befogás, szemkezelés. Estefelé Gáborhoz vendégek érkeznek, egy régi barátja Tibi és családja látogatja meg pár napig. Közös vacsora következik, majd pár pohár pálinka “kötelező” jelleggel Ismerkedés, sztorizgatás, közben az idő jócskán előrehaladt. Fél egy van, amikor az ablakon át hallatszik a másnapi falunap előkészületeinek hangja. Szól a zene és ez az utolsó este! Meg kéne néznünk, mi folyik odaát… dobja fel a magas labdát Gábor. Tibi, Gábor és én elindulunk az éjszakába… Persze van pár ismerős arc, Tibit is sokan ismerik, mindjárt hozzánk csapódnak, és jönnek a körök. Valamit enyhít a dolgon, hogy az asztalra kerül három kürtőskalács, abból szemezgetünk mindnyájan, Megy a disco, számot is kérünk, majd átfordul a dolog nótázásba. Már csak páran vagyunk, a söntés is zárva, csak egy izzó világítja meg az arcokat. Azokat a baráti arcokat, akik összekarolva, egyenes derékkal, fennhangon éneklik az éjszakába… “Ott ahol, zúg az a négy folyó…”
Karácsony Zita: Tehenet foltjáról
Madarat tolláról, tehenet foltjáról. S a foltok mentén a nevéről. Mert van mindnek. Mind a 120 marhának.
A fejőházba is előbb Szilvia siet, aztán sorakozik Sára, Kati, Ági, Kis Nóra, Nagy Nóra, Mami, Keresztmámi, Dénes, Gyuri, Árpi, Attila, Levi Sógor, Lóvészi, Kicsi Babos, Nagy Babos meg a Katona Pista, s István, az egyik, mert van belőle több, Istvánból a legtöbb.
A 12 állásos házba a tehenek dalolva, önként tolakodnak be, hogy meghálálják a napi gondoskodást, s a jóízű legelőt. Tejelnek. Nyár elején szebben. Mert a májusi fűtől ontják igazán a tejet. Akkor naponta 15-20 litert tőgyenként. Ma már augusztusba jár. A hegyoldalak kiégni kezdenek. Kevés az energia a fűben. De betöltött szerepük van. 3 éves koruktól, míg jólesik nekik az élet. 12-17 évig még. Tavasszal borjaznak egyet, 2-3 hónapot a borjúé az anyatehén, aztán következő ellést megelőzően, a vemhesség 7. hónapjáig nekünk szolgálnak tejjel.
Fejés előtt mosakodás, a pásztorok megmossák a csecseket, aztán cuppoghat a fejőgépben vákuum. Miközben a lányok boldogan kérődznek. Van idő. Ráérnek. Szakirodalom szerint 32-35-öt rág, aztán nyel. Számoltam…
Gülledt Szemű nagy és önfejű, ő átír minden rendet, ő előbb 49-et rág, s nyel, majd 55-öt, aztán 60-at, s nyel. Odamegyek Sanyihoz is. Elsőre 50. De még korán van, fáradt. 48 is elég.
Miután a fejőgép kipulzálta a tehénből a nagyját, a gép átkerül a bal oldali sor tehénre, majd a jobb oldaliakra még kézzel rásegítenek. De előbb bezsírozzák a csecseket. Disznózsírból, fenyőgyantából, étolajból és körömvirágból készítenek kenőcsöt. Hogy ne fájjon a fejés és gyógyuljanak – ha vannak – a sebek.
Egy sor tehén (6 jószág), kb. 15 perc. Naponta kétszer, ennyi testközelség. Reggel kicsivel kevesebb, hisz rövidebbek az éjszakák, azalatt kevesebbet termelnek, estig több idő telik, addigra telítődnek.
A reggeli fejés után a pásztornak puliszka. Egyik nap túróval, másik nap tojással. Elmaradhatatlan. A jószágnak pedig egész nap szabadság és hancúr a hegyen…
Lukácsi György: Mindig készen a megoldásra
Miután egész éjjel esett az eső és a délelőtt nagy része is így telt, kinti munkát nem tudtunk elkezdeni. Gábor a rossz időt is kihasználva, elintézett pár dolgot a faluban és a közbirtokosságnál. Én eközben befejeztem egy elmaradt beszámolót, majd Gábor telefonját gyógyítottam lassulás ellen, és pár száz képet lementettünk róla. Időközben beindult a nagy traktor is… az akkumulátor volt a ludas.
Ebéd után megkezdődtek az előkészületek a holnapi kaszáláshoz és egyéb munkákhoz. A tegnapelőtti vihar egy darabon kidöntötte a kerítést a tanyán, és a bálákat takaró fóliát is eltépte, újabb nem tervezett munkát adva ezzel nekünk. A kis traktorral folytattuk az előkészületeket… leakasztottuk a rendsodrót, elmentünk a nagy utánfutóért (odafelé a traktor vonószerkezetén állva, hazafelé a remorkában ülve), azt újból leakasztottuk, és felvettük a körkaszát, amit meg kellett még hegeszteni. Ekkor már én ültem a traktor kormánya mögött, Gábor és Csongi mellettem Betolattam az udvarra, nekiláttunk a javításnak. Kihegesztettük a hiányos részeket, késcsere, kész a munkára! 3 zsák kukoricát megdaráltunk, majd vissza is mertük zsákba, mert ezt ma este még fel kell vinni a tehénpásztoroknak. Utánfutóra felpakoltuk, az alternálókaszával, benzinnel, egy tekercs takarófóliával és egy bála szénával egyetemben, tojás, kenyér, egy zsák pityóka és számos étel az autóba kerül. Teljes a lista indulhatunk! …de nem indulunk! A Nissan akkumulátora is játssza kisded játékát, melyet Gábor így este fél 8 tájékán nem igen tolerál, és ezt a homlokán összegyűlt ráncok száma is jól mutatja Játéknak itt helye nincs, szorít az idő. Villámgyors autócsere, és már repesztünk is az erdő felé. Odafenn lepakolunk mindent a maga rendje szerint, megnézzük a kerítést s a leszabott fóliát. Valóban elég hiányos a takarás… Már teljes sötétség van, amikor a még sötétebb istállóban hárman lefogjuk a borjút, hogy szemébe gyógyszeres kenőcsöt kenjünk. Megnyugszik, s hagyja magát. Ez is kész! Újabb nap, amikor lámpafénynél érünk haza.
Kapin Marianna: Az esztenán azért nem bírnám ki
Sajnos már túl vagyok az erdélyi kalandom felén, de azt mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy pályáztam erre. Ígéretemhez híven elárulom, hogy mi az ökörszem: tükörtojást jelent itt Székelyföldön.
De mi is történt ma? Zoltán bácsi felvitt a hegyekbe az esztenájukra. Útközben meseszép tájat láttam az eső ellenére is, és sok érdekes dolgot tudhattam meg a vidékről. Jó volt hallgatni a székely beszédet, lassan kezdem megérteni az itteni szavakat is. Fent az erdőben tehenekre és juhokra vigyáznak a pásztorok. Az esztenát megtekintve rájöttem, hogy nem bírnék ki ott egy éjszakát sem. Elég nomád körülmények között élnek ott a pásztorok április végétől szeptember végéig. Szerencsére Zoltán bácsi visszavitt a civilizációba. De mielőtt visszaindultunk volna, megnéztük, hogyan készítenek sajtot a pásztorok. A szerencsésebb ismerőseim meg is kóstolhatják majd otthon. Visszafele hoztunk magunkkal 2 tehenet a hegyről le, mert már 8 hónapos vemhesek. A teljesség kedvéért azonban el kell árulnom, hogy befogni őket felért egy edzéssel a férfiaknak.
Mire leértünk a faluba, következett az állatok esti etetése. A hét folyamán először őröltem gabonát a teheneknek. Este nagyon jót beszélgettünk az “új családommal”, akiknek nagyon köszönöm, hogy befogadtak magukhoz egy hétre, és hogy részese lehetek a mindennapjaiknak. Azért a “régi családomnak” üzenem, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy vasárnap érkezem haza. De ki tudja, nem kapok-e egy mezőgazdasági állásajánlatot addig még…
Lukácsi György: Amikor az időjárás diktál
A reggeli órákban Gábor telefont kapott, hogy a másnapra tervezett sajtműhely-látogatás mégis a mai nap lenne alkalmas… az ok egyszerű. Megázott a tegnap lekaszált széna, és mára is sok esőt ígérnek. Így Dezső komának el kell napolni a szénahordást! Helyette a “sajtkészítés mesterfogásai” című folytatásos teleregény első epizódját vettük fel, melyben én játszom a beugró savókevergető szerepét. A stáb a “szokásos”. Anita a riporter, Tamás az operatőr, Gábor gazda a túravezetőnk. A fél Hargitát átszelve, s közben megannyi medvés történetet meghallgatva (mert hát a turista erre kíváncsi) Libánba idilli hegyvidéki környezetbe megérkezvén, belépünk a sajtműhelybe, ahol már az előmelegített tejet kavargatja Dezső bácsi. Hamar át is veszem a feladatot, amíg ő előkészül a soron következő mozzanathoz. Kézzel a savó felszíne alatt összegyűjti a sajtrögöket, melyek marokban megnyomkodva már eggyé válnak és igen ízletesek:) Közben hallgatjuk, mennyi mindenre figyelni kell sajtkészítéskor. A lényeget megragadva… a sajtkészítés a legelőn kezdődik!
Persze a kóstoló nem maradhat el, közben jókat beszélgetünk:)
Jó óra múltán elköszönünk, s utunkat Zeteváralja irányába vesszük, ahol megcsodáljuk a víztározót és a környező hegyeket, völgyeket. Székelyudvarhelyen Gábor elhozza a szervizből a Toyotát, így visszafelé én vezetem a másik autót. Király! Tereptúra a hegyen át Szebbnél szebb helyeken járunk, nézelődünk, sokat fotózunk a Bogárosi-legelőn, és ámulunk, hol is vagyunk… velünk szemben a Madarasi Hargita csúcsa!
Hazafelé úton Gábor ismer egy medveüreget, ahonnan egyszer már megriasztott egy példányt, most ezt is megmutatja… nincs lakója. Kicsit bánjuk, de jobb a békesség :))
A faluba érkezvén egy autóval megyünk tovább a tehénfejést megnézni, kipróbálni. A vihar hamar bezavar mindenkit a házba, majdnem villany nélkül maradunk. Szerencsére pálinka még van, így tudunk inni a nagy ijedtségre
Hazaérve, vacsora után hosszasan beszélgetünk, Gábor képeket és videókat mutat, én Sopronról mesélek egy kicsit. Fáradtan, de új élményekkel negyed 4-kor fekszem.. :))
Takács Alexandra: Halmozom az élményeket
Ma reggel keltettem a gazdám, izgatott voltam, hiszen megnézhettem a keresztúri gyárban, hogyan dolgozzák fel az előző nap általam is lefejt tejet. A gyár összes kis polcát, gépét, folyamatát volt szerencsém látni, sőt vendégszeretetükhöz híven egy pohár joghurtot is megkóstolhattam. Meg kell hagyni, itt a vajon, joghurton és a sajton is érezni, hogy igazi. Mitől igazi? Hogy kiérezni a tej ízét, hiszen 100% tejből készülnek.
Az ebéd puszulyka/fuszulyka leves volt, nehezen értem meg a betűket, de úgy tudom ígyis-úgyis jó. “Igen, igen, igen.” Ez az a mondat, amit álmomban is hallok már. 😀 Székelyföldön, ami biztos, azt ezzel erősítik meg. Persze a hangsúlya is lényeges. Illetve észrevettem, hogy a na, ne, ná, né, hadd el hát, hadd el no, hadd el na, minden nap szerepel valahol. Aranyosak ezek a kötőszavak, valahogy szóval tartják az embert és a világot maguk körül.
Ebéd után porta rendezés, permetezés volt legyek ellen, és gyakoroltuk a kaszálást, mert nem igazán éreztem rá a ritmusára. 😀
A bocikat kiganajoztam, majd enni adtam nekik. A teheneket pedig meglàttogattuk. Láthattam Pikut, a juhászt, ahogyan terelgeti a csordát, és a kecskéit, sőt ostorcsattogtatásra is próbált tanítani. Úgy érzem, ezt még gyakorolnom kell. 😀
Akivel idàig megismerkedtem, mindnekinek volt beceneve: Piku a juhász, Go a gazdám, (nem, nem Pokémon Go 😀 ), Csiribiri egy építőmunkás, Mámi, azaz Iluska néni és Táti, Ő Dénes bácsi. Én szerencsére a leányon kívül egyebet nem kaptam.
A legelő után Dénes meglepett, és elvitt a Jézus szíve kilátóhoz. A “rally-s” utazást nagyon élveztem, hiszen szeretem az autókat, autós sportokat és versenyeket, így a kavicsos, erdős út, fel a hegyekbe izgalmas volt számomra. Utána pedig jött a pompa. Felértünk a kilátóhoz, ahol az egész Udvarhelyszék környékét belàtni; a legelőkön, dombokon, s hegyeken át, a falvakat és erdőket mind. Felmásztunk Jézusba, és a fején àt látthattuk az előttünk lévő panorámát. A csodálatos táj hangulata megragadott minket, és pár percig megszólalni sem tudtunk.
“Most látom, és elgondolkoztam, milyen szép helyen élünk mi”- mondta Dénes. Valóban így van, ezért remélem, láthatom még Hargita megyét legközelebb is.
Magaslati levegő után siettünk a következő programra. Kimentünk az esztenára egy juhokat tartó juhászhoz és a családjához. Itt 1100 db a juhállomány, amelyből 600 db-ot kézzel megfejnek, reggel és este. Este 7-re érkeztünk, és 3-an este 10-11-ig fejtèk a juhokat. Ők kint is alszanak és a sajtokat is itt készítik. Roppant nehéz fizikai munka, minden elismerésem a munkájuk előtt.
Megtapasztalhattam a fejést, és a belőle készült sajtot, illetve ordàt. Ízletes finomságok ezek.
A napok alatt átértékelődik bennem nagyon sok minden; hogyan élünk otthon, mit eszünk, a gondjainkat, a lehetőségeket és a boldogságot. A kaland által új élményekkel, kapcsolatokkal, kalandokkal és lelki feltöltődéssel is gazdagodtam már. 😉 Mert ezàltal lesz valaki gazdag, a tapasztalástól, élményektől, a lelki egyensúlytól és a jó kapcsolatoktól.
Kéri Ádám: Csordaőrzés
Ott hagytuk hétfőn este abba, hogy az utolsó bála is tető alá került, mielőtt eleredt volna az eső. Mivel éjszaka olyan nagy zuhé nem volt, másnap, azaz kedden is tudtunk fordulni a hegyen levő kaszálóra szénáért, amivel a szénapadlás egyik felét tele is raktuk, a fülledt meleg időben az se volt egyszerű történet.
Délután kimentünk a tanyára, ahol a tehenek vannak, és az esti fejésben már részt is vehettem, sőt közben még interjút is adtunk a királyinak. Az éjszakát is ott töltöttük, és ma egész nap az állatokkal voltam, a két pásztorral, Jóskával és Andrissal vigyáztunk a tehenekre, és közben élveztem a csodálatos panorámát, ami a reggeli kisebb eső után délutánra teljesen kitárulkozott előttünk.
Karácsony Zita: Angyalok
Tegnap este elkezdte, s ma is kitartotta. Esett, szitáló ködöt hozott. Még nagyobb csendet a csendbe, a marosfői hegyekbe.
Egy napra pásztor lettem. Hajtani kell ki a csordát a hegyre, legelőre. S ahol a fenyvesben a fenyő áll, de nem úgy, hanem az ott! Egyedül! Na annál kellett a teheneket felfele téríteni, aztán vissza, s balra tovább… Egész délelőtt, s délután egészen.
Miközben úszott körülöttünk a béke. Úsztak rajtunk keresztül a ködfelhők. S elúszott minden, ami idő. Nem diktált nekünk. Mi sem diktáltuk.
Egyedül a marhák étvágya és a szemlátomást eltelt elégedettsége mutatott irányt és ütemet. Az égig zöld, mélyzöld, kékeszöld ölelt. Felette fehérből szürkébe játszó felhőlepel.
A szél hárfázott olykor a fenyőágakon. A csorda rágásának halk moraja egy biztos „jó helyen vagyok” érzést sugallt.
S itt, isten tenyerén kolompok kongása, csengése, koncertje emelte még közelebb az eget a földhöz. Mert ebben az éteri, a völgyet szétterülő hangban mégis csak úgy hallott, mintha angyalok járnának a fenyők, ember, ég és föld között…
S valóban! Hisz előttünk legeltek ezek a földre szállt, hétmázsás, tarka angyalok…
Lukácsi György: Kell ennél több…?
Az anyadisznó nem lévén jobban, reggel ki kellett hívni most már az állatorvost, aki vasinjekciót adott az anyaállatnak és a malacoknak, délután felé aztán annyi ereje lett, hogy már lábra állott, de még bizonytalan volt a menése. Niva-t elvittük a közeli szervizbe, mert erősen csikorgott a bal eleje felől.
Gábornál két pásztor van megfogadva, egyik a teheneket, másik a juhokat s a tanyát is őrzi. Előbbit reggel béhozták a faluba s bevásárolt a szemközti kicsiny boltban, a másik pásztor, Gyenge Tibi fent van egész éven, Ő nem igen járogat le, neki most is mi vittünk ételt s italt. Kezünkbe adta a lámpáját, hogy töltsük fel az akkumulátorát, mert erre ott fent nincs lehetőség, és ha netán jő a medve, mivel fog látni…!
Gábor megmutatta a közbirtokosság telephelyét, ahol egy pályázaton elnyert gyümölcsprést kellett leszedjünk az utánfutóról, de még útközben egy ismerősnek segítettünk felrakni egy rendsodrót is a remorkára… a munka megtalálja az embert A telephelyen felpakoltunk 16 zsák abrakot a berbécseknek és egy zsák törökbúzát. Hogy a Pajero ne kínlódjon, elhoztuk a szerelőtől a felújított kardántengelyt, melyet az udvaron gyorsan fel is szereltünk. Délután Anitával és Tamással kiegészülve felautóztunk a tanyára, ahol Gáborral ketten berakodtuk a takarmányt, egy zsáknyit pedig ki is mértem az állatok etetőjébe, akik nyomban nekiestek. Megetettük s megcsodáltuk a magyar hidegvér lovakat, melyeknek gyönyörű fényes szőrük van. A kiscsikó igazi életvidám lovacska.
Bémenve a házba, Gábor a távlati terveiről mesél… Kisfiával, Csongival (aki mindenhová elkíséri) én kint játszom, s íjat készítek neki mogyorófa vesszőből. Gyenge is segít, előkeres egy darab bálakötőt..
Bent még kicsit beszélgetés, majd Anitáéktól elköszönünk, mert jő a nagy idő (vihar), s a szele egyre jobban erősödik. Szinte már nyakunkon az eső, amikor Gábor meglátván az íjat, egyből nyílvessző-keresésbe fog, s Csonginak megmutatva Övé az első lövés Siker!
Még fent telefont kap egy komájától, hogy kint van a szénabálája, itt a nagy idő, bé kellene hozni, de nincs mivel, mert kitört a remorka kereke… Sietünk lefelé a hegyről egyből a komának segíteni. Már csepeg az eső… Gábor a kormány mögött, egyenletes, de sietős tempót tartva, komája az utánfutón állva, én mellettük futva dobálom a szénabálákat felfelé… 10 perc, és a bálák már a pajtában szárazon pihennek Azért sikerült a szerencsétlenebb oldalamat is megmutatni, mikor egy nagyobb bálát akartam feldobni a szénapadlásra, és csak az egyik madzagot fogtam… a nehéz súly miatt nem sikerült elsőre feldobni, a bála megcsúszott a kezemben, s a bálakötő jól belévágott a kisujjamba… Aúú!
Hát ez ilyen szakma
A gyors és sikeres teljesítést megköszönvén, a gazda megkínál minket finom pálinkával s borral. Beszélgetünk hegymászásról, barátságról, gondokról, élményekről… s most érzem igazán, ezt soha, semmikor, semmilyen körülmények közt nem tudnám megtapasztalni! Igazi bensőséges társalgás székely emberek közt egy pincelakásban, és én itt vagyok és hallgatom, s Ők a barátjukként fogadnak! Hát kell ennél több…?
Karácsony Zita: Szakértelem
„Holnapra, s utána esőt mondanak. Utána 30 fok, de hévégére megint itt az eső!”
Aratni kell, kaszálni kell!
S gondolkodni kell, szakérteni kell, mikor mit lehet, mit enged a vetés, a növénykultúra, az időjárás.
Tavaszi búza a soros.
Na azt meg egy kicsit enni is meg kell.
Végigjártuk a határt, szemrevételeztük a lucernást, a pityókást, a búzát.
Bartó Levente, fogadó gazdám a szükséges rutint teszi, míg én pedig értelmezni, tanulni követem.
Levente kezébe fog egy marék búzakalászt, kipergeti tenyerében a szemeket, a pelyvát kifújja közüle, s szó szerint szemezget. S kóstolgat. Mert úgy a legjobb megtudni, lehet-e már aratni, ha a búzaszemeket foga közé veszi, s kettéharapja. Ha roppan, akkor lehet rámenni a táblára. Ha még puha, akkor nem érdemes, mert a kalászból nem fognak kiperegni a szemek. Nem lehet majd kicsépelni a kalászt tisztességesen.
Megkóstoltam én is.
Hmmm, határeset.
Ízre nem is volt olyan rossz!
De a géppel még várni kell keveset.
Kapin Marianna: Ökörszem
Kicsit esősen indult e reggelünk, de szerencsére kitisztult az idő. Reggeli után megnéztük a Közbirtokosság székházát, ahol Zoli apukája, Zoltán bácsi dolgozik. Ő a Csíkbánkfalvi Közbirtokosság elnöke. Majd ellátogattunk Csíkszentsimonba, Zoli másik munkahelyére is, ahol István, a polgármester mesélt érdekes történeteket a faluról. Meglátogattuk az ottani Művésztábort is, ahol közel 200 gyerek volt. Délután az eső ellenére elindultunk felmérni a tegnap learatott búzaföldet. Zoli lelkesen tanította a földmérést, de ez nem meglepő, hiszen topográfus a végzettsége. A mérés végére nyakig sárosak lettünk, de megérte, mert egy újabb dolgot próbálhattam ki. Hazaérkezésünk után nekiláttunk a tehenek etetésének, ganéjozásának. Ma géppel fejtem a teheneket, de már egyre magabiztosabban. A tehenek után következett a disznók etetése. A malacoknak füvet vágtam fűnyíróval a kertben. A munka végeztével jöhetett a jól megérdemelt vacsora. A mai menü ökörszem volt. Hogy mi is ez? Azt megtudhatjátok a holnapi élménybeszámolómból.
Takács Alexandra: Rácsodálkozás
A mai napom máris egy élménybeszámolóval kezdődött, amit a helyi Udvarhelyi Hiradó újság szerkesztői készítettek.
Ezután megreggeliztünk. Ahogy a gazdám mondaná: “Kettőt falunk, s megyünk!” 😀
A reggeli mellé ettünk az előző nap saját kezünkkel készített kenyérből. Sokkal finomabb, mint a bolti, de lehet a kezünk íze tette azzá. 😀
Egy pár szót megemlítenék, milyen itt a tájszólás: a pityóka, amire bőszen bólogattam, hogy értem, kiderült nem pálinka, hanem krumpli. A ler nem a sütő márkája, hanem így hívják a sütőt. Itt a laska a tészta és a tészta a süti. Érdekes, hogy egy nyelven beszélünk, mégis szokszor nem értjük egymást.
A legmeglepőbb, hogy itt vagyunk kint Romániában, külföldön, mégis amerre járunk, magyarok laknak. A boltok, az áruk, a lakosság, mind-mind magyar. Otthon érzem magam!
A munka. Délelőtt kukoricát daráltunk és morzsoltunk, ismerkedtem a kukoricafajtákkal. Körbevezettek még a telepen, ahol láthattam kis halakat.
Közben elkészült a lángos, amit frissen jó enni, így nekiláttunk. Furcsa képsorok következtek. A gazda a lekvàrhoz nyúlt és a lángosra tette. Ilyet mèg nem làttam. 😀 Én bevallom, maradtam a fokhagymás tejfölnél.
Egy kis pihenőként nosztalgiáztunk, és megnéztük az előző évi gyümölcsfesztiválon készült képeket, ahol Iluska néni is árult finom lekvárokat, és különböző édes tésztás versenyeken vettek részt az asszonyokkal.
Kiváncsiskodtam, így megnézhettem a gazda doktori munkáját képeken, ahogyan készült a kutatási munkájával. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen “körülmények” között, például hogy az iskola messze van és románul kell megtanulni az anyagot, ha tetszik, ha nem, így is el lehet érni mindezt. Én pedig ennek lehetek most a része, ahol végre megtapasztalhatom, hogy nem hiába tanul az ember, és hogy Ő fel is tudja használni a tudását eredményesen.
Délután a bálák elrendezése után elmentünk kavics töltelékért a gödrökbe, és kivittük a trágyát. A telepen kipróbálhattam egyedül a modernebb traktort, a kiszállítás után pedig az öreg traktort. Érdekes volt megtapasztalni a különbséget, mennyivel könnyebb már az újabbakkal dolgozni.
Az este újra fejtem, ami màr sokkal jobban ment. Kezdem megszokni a technikát, izomlàz sincs már a kezemben. 😀
Fejés után kivittünk pár kecskét az esztenára, ahol a sajtkészítés rejtelmeibe kóstolhattam bele a közel 400 kecske tartó gazdànál.
Nagyon élveztem, hiszen hasonló gazdaságot szeretnék működtetni, talán egyszer Én is.
Az esti gyümölcs után fekvés, jön egy újabb nap, s élmény. 😀
Kéri Ádám: Tökéletes időzítés
A szombat esti érkezésünk után vasárnap abban a szerencsében volt részem, hogy aznap rendezték Csíkszenttamáson a falunapot, majd a Csíkmadarason a többi kalandorral és házigazdáikkal eltöltött ebéd után részt vettünk az esti búcsúban is, ami bizony bőven belenyúlt az éjszakába. Ám ennek ellenére és némiképp meglepetésemre is minden gond nélkül sikerült az azért nem olyan korai 7 órás felkelés. A reggelit követően meg is indultunk a hegynek, ahol az esztenáról kellett a frissen kaszált szénából annyi boglyát, amennyit csak lehetséges, szekérrel leszállítani a faluba és ott a csűr padlásán elhelyezni. Kétszer fordultunk, mire ebédidő lett, és az ízletes ebéd után bizony nem is tiltakoztam a kis csendes pihenő ellen, amiben nyilván nagy szerepet játszott a nagy hőség, valamint az előző görbe este is. Délután kezdett már borúsra fordulni az idő, így vendéglátóm, Csabi gazda részéről az a döntés született, hogy a nemrég bebálázott szalmát is próbáljuk meg behordani az eső beállta előtt. Összesen öt kanyart tettünk, mire a mezőről be tudtunk hordani mindent, de az időzítésünk tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen pont abban a pillanatban eredt el az eső, amikor az utolsó bála is tető alá került.
Takács Alexandra: Mulatság nélkül mit sem ér az élet!
Ott kezdeném a történetem, ahonnan indult, Budapestről. Hosszú zötyögés és ismerkedés után a kalandor társaimmal megérkeztünk Csíkba, ahogy itt mondják. Innen autókáztunk még egy keveset Kobátfalvára. A többi kalandortól kicsit távolabb, ezért tovább kellett utaznunk. Talán már a térképen se jártunk!
Hazafelé máris megismerhettem egy csodás környezetben található forrást, ahonnan borvizet vittünk haza flakonokban. Ezekben a mondatokban a szavaknak nagy hangsúlya van, hiszen az első napok ismerkedéssel és “szavak cseréjével” telt. Vicces beszélgetések kerekedtek ki a más szóhasználatokból. Szerencsére a gazdám egy végtelenül laza ès türelmes ember, így nem zavarja, ha egy nap 120-szor kérdezek vissza, mert nem értem. Példàul a találkozàsunk alkalmával megkérdezték, van-e sofőrkönyvem, tehát már tudom jogosítványom. Szinte minden percben tanulok egy új kifejezést.
A család és a környékbeli emberek nagyon kedvesek és közvetlenek, úgy érzem, befogadtak.
Emellett a munkából pedig mindig akad. Igyekszem szorgoskodni, ahogy tudok, ügyködök. A “tanítóim” nagyon sokat segítenek, így pár nap alatt már rengeteg új dolgot kipróbálhattam. Traktort vezettem, báláztunk, fejtem tehenet és kecskèt , illetve kenyeret sütni is segíthettem. Jutalmul, ahogy régen a gyerekek, megkaptam kukurit, hiszen a kenyér sütésénél sem maradhat maradék.
Az ételeket a gazda anyukàja, Iluska néni készíti, hozzáteszem: mennyeien. Éhen már nem veszek el…. Teljesen magával ragad az itteni tájszólás és a történetek.
Egyet nagyon megtanultam már Székelyföldön, mindig nagyobbat kell mondani, mint a másik! 😀 De azt mondják, mulatság nélkül mit sem ér az élet. Így telnek hát napjaim. Nem panaszkodom. Ahogy itt se teszik. Boldog, mosolygós dolgozó embereket ritkán lát az ember. Szerintem ez a titkuk!
Kapin Marianna: Kíváncsian a holnapra
A mai napom is élményekben gazdagra sikerült. Reggel megmértük a tej fajsúlyát, majd lemértük, hogy hány liter tejet visz el Csíkszeredába a tejeskocsi. Az esti és a reggeli fejés eredménye 440 l tej lett. Úgy gondolom, hogy eredményes volt a 25 tehén fejése. Reggelire Aranka néni, Zoli anyukája nagyon finom puliszkát készített, ami igazi helyi étel, majd a kiadós reggeli után elindultunk a mezőre. Először traktorral száraz lucernát báláztunk, és Jani bácsinak köszönhetően egyedül vezettem a traktort. Ezt követően Zoli mutatta meg a lucerna kaszálását traktorral. Nagyon hálás vagyok Neki, hiszen mindent megtanít, és megengedi, hogy kipróbáljam a különböző teendőket. A kaszálás után felszedtük géppel a friss lucernát, majd hazavittük a teheneknek. Estére maradt a 10-15 kg-os lucerna bálák lepakolása a csűrbe, valamint az állatok etetése és fejése. Először friss lucernát, silókukoricát, áztatott gabonát adtunk a teheneknek, utána pedig géppel, illetve kézzel fejhettem a teheneket. Meg kell jegyeznem, hogy kézzel fejni tehenet nem is olyan egyszerű, viszont nagyon fárasztó. Azért a munka mellett jutott egy kis idő játékra is Balázskával, Zoli kisfiával. Az egész napos munka végén együtt készítettem a vacsorát Bettykével, Zoli feleségével, és egy kedves beszélgetéssel zártuk a mai napunkat. Ma a traktorvezetésé volt a főszerep, de kíváncsian várom, hogy holnap milyen új feladatokkal ismerkedhetem meg. Azt hiszem, hetente egyszer szívesen vezetnék traktort, mert az olyan megnyugtató….
Lukácsi György: Az állattechnikus és a kalapos ló
Vasárnap reggel Gábor édesanyja azzal fogadott bennünket, hogy éjjel megmalacozott az anyadisznó, de nem akar felállni és csak fekszik. Félő, hogy összenyomja a malacokat. Valamit tenni kellene… Gábor gazda telefonált, majd a bőséges reggeli után megmutatta a családi házat és környékét. Visszafelé haladva találkoztunk Miklós bácsival, aki állattechnikus. Kerékpárján két nagy bőr táska fityegett, amelyek talán még a háborút es megjárták, s melyben gyógyszerek s fecskendők sorakoztak. Kiválasztva a megfelelőt, a 75 éves ember általszökött az 1,20m magas karámon, s “béadta” a szert! Döbbenetes…! Azt mondta, másnap jön, s majd megnézi újra, van-é változás. Azzal elkerekezett.
Ezután felmentünk terepjáróval a tanyára, megnéztük a berbécseket és teheneket, minden rendben van-é. Hazaérve, Gábor gondolta, megmutatja, milyen szépen jár a traktor motorja… nem mutatta meg. Egy óra, és egy összekoszított póló árán ketten sem tudtuk elindítani… de meglesz az! Pedig tegnap még járt…!
Délután gyönyörű környezetben volt egy fogadás Gál Leventénél a Malom fogadóban, ahol a marhapörköltnél csak a gazdák történetei voltak “szaftosabbak”. Gábor közben elmondta a legrövidebb pohárköszöntőt: Na! :)) Mindezt finom sajt és kolbász, valamint a jó hangulat tette feledhetetlenné mindenki számára. Időközben még Levente lova is kapott egy kalapot a fejére, nehogy megsüsse a nap… alig röhögtük ki szegényt Hja kérem, a pálinka már csak ilyen… előhozza az ember vicces kedvét
Estéhez közeledve ismét a tanyára indultunk, mert vizet kellett vigyünk a teheneknek, amit egyik tanyáról a másikra vonszoltunk “remorkával”! Most röhöghetsz, de így hívják… az utánfutót Szegény Pajero… első hajtás nélkül csak kínlódott, főleg, hogy Gyenge (a pásztor) nem vette ki az éket a kerék alól
De pár perc múlva már a víz a teheneknél, s mindenki boldog!
Én minden percét élvezem a napnak, alig várom, hogy reggel legyen…
Karácsony Zita: Jönni kell
„Jönni kell reggelizni! Helyet kell foglalni, hozom a tányért!”
…
Szólít így első nap reggelén az étkező asztalhoz fogadó gazdám.
Felénk úgy mondták volna: Gyere reggelizni! Amiben van egyfajta kívülről jövő felszólítás, külső kényszer. Itt Székelyföldön „jönni kell”. Ide Székelyföldre jönni kell!
Belső kényszer ez, ami sok száz kilométerről hív és hoz. Mert ennek a kényszernek nehéz nemet mondani. Mert érzés szüli.
Mert természetes itt a természetesség és emberi tisztaság, a természet közeli életmód, az egymásrautaltság ember és környezete között, a kolompok hangja az esztenán, a fejőház illata, a kukoricás óvása a medve étvágyától, a megfelelő aratási időpont megválasztásának gondja.
…
Jönni kellett.
Jöttem.
Megérkeztem.
Kapin Marianna: Ismerkedés
Megkezdődött a régóta várt Vidék Kalandom. Tegnap késő este érkeztünk meg Csíkszeredába, ahol nagy szeretettel fogadtak a Gazdáink, akiknél a következő hetet töltjük. Sándor Zoltán és kedves családja fog bevezetni az erdélyi vidéki élet mindennapjaiba. Vasárnap reggel a csíkbánkfalvi templom miséjén vettem részt Zoli anyukájával és húgával. Ezután Zolival ellátogattam Csíksomlyóra, hogy megnézhessem a híres zarándokhelyet. Nagyon megható volt ott lenni, ahol több százezer magyar gyűlik össze minden Pünkösdkor. Ezt követően Csíkmadarasra mentünk, ahol az 5 kalandor és befogadó gazdája részt vett egy közös ebéden, ismerkedésen. Nagyon finom volt a bográcsban készült marhapörkölt, és megkóstolhattam a híres erdélyi kürtős kalácsot is. Délután borvizet ittunk a forrásból, majd útban hazafelé ismét gyönyörködhettem a festőien szép, dombos erdélyi tájban. Este részese lehettem a szarvasmarhák etetésének, és géppel fejhettem tehenet. Túl vagyok életem első ganéjozásán is, meg persze az első ganéjban elmerülésen is. De hát ez is hozzátartozik a vidéki élethez. Mai napunkat egy meghitt, közös családi vacsorával zártuk, ahol sok mindent megtudhattam az erdélyi magyarok életéről. Ja igen, a kolléganőimnek üzenem, hogy pókokkal nem találkoztam, de a tehenekkel már barátságot kötöttem…
Lukácsi György: Érkezés
Este érkezvén a csíkszeredaí vasútállomásra, aznap este nem volt más hátra, mint hogy mindenkit a gazdája elvigyen szálláshelyére (nekem Csíkdánfalva) és egy kiadós vacsora után pihenőre térjen… Az én gazdám Lukács Gábor köztiszteletben álló személy, aki jelenleg a közbirtokosság elnöke. Mindenkit jól ismer a faluban, mindenkihez van egy kedves szava, és ahogy észrevettem, mindenki a barátja, vagy az akar lenni
Magyar Katalin: Határátlépő
A szombati naphoz kapcsolódó blogomat már itthonról írom, egy bögre vízimenta tea társaságában, amit valahol az esztena körül szedtem. (tovább…)
Magyar Katalin: A hosszú élet titka
Pénteken még várt rám jó néhány sor bálázni való szalma. Félve küldtek ki a nagy melegbe, de nekem az ottani 30 fok szinte felüdülés volt az otthoni hőmérsékletekhez képest. (tovább…)
Birkás Petra: Birkás-lázadás. Majdnem.
A kecske bonyolult állat, de én megfejtem. Bár a két kecskéből egy bögre tejet a Guiness még nem igazolta vissza, olyan szép habja lett, hogy bármelyik sörcsapos büszkén nyalná meg a szája szélét tőle. Mellé még egy juhfröccsöt (értsd: egy fröccsentésnyi juhtejet) sikerült produkálnom a nap folyamán.
Az egész esztena, verebes meg zsendice viszont csak egy nagy beetetés volt. Reggel alig indultunk ki a juhokkal, Dóni csak úgy mellékesen megemlítette, hogy van erre egy kőbánya, “meg akarod-e tekinteni?”. Birkás-lázadás kilátásba helyezésének eredményeképpen maradhattam a nyájjal.
Igyekeztem elvegyülni a tömegben, ami sikerült is, a juhokkal és kutyákkal szabályos háziversenyt rendeztünk fődíjként való közreműködésemmel. Szerencsére nem maradtam szakképesítés nélkül sem: Attila rögtönzött okításának köszönhetően pásztorbotra támaszkodó versenyben bármikor éremesélyesként indulhatok – kellően kicsi és gyenge mezőny esetén.
A karórám is remekül teljesített, hivatalos pásztoróra minősítést szerzett!
A visszaútnak a nem túl biztató 0,5-ös “én már estem le szekérről” aránnyal indultunk. A mutató az út során nem emelkedett szignifikánsan.
Gizi néni kivégzésre várt vissza: az áldozati csirke leitatással került kiválasztásra (“öntsünk nekik vizet, aztán maguktól idejönnek”). Később nem volt teljesen őszinte a mosolyom, amikor Gazdám megkínált egy sörrel…
Szűcs Endre: Szenvedés
Aratááás! Azt hittem, mi… szenvedés éjféltől: beteg lettem. Mivel nem horror sztorikat írunk, így se nem csatolnék képeket, se nem írnám le az állapotokat. (tovább…)
Lánczos Kristóf: Szívás
Ma szükség volt a könyvemre, ugyanis traktort vezettem. Ez nem volt teljesen új élmény, de jobban oda kellett figyelni, mint legutóbb Kecskeméten.Ráadásul itt vontatmány, itteni szóval remorka is volt, egy úgynevezett ladewagen, amibe a lekaszált fű kerül. (tovább…)
Hugyecz Enikő: Kenyérsütés
Reggel ittam az általam fejt tejből, és ettem a kis sajtunkból is (tovább…)
Magyar Katalin: Ez a vidék megbabonáz!
Reggel frissen ébredtem, a tegnapi nap alaposan feltöltött. Elszántan készülődtem, hiszen be kellett mutatnom a kameráknak, hogyan dolgozom itt az egy hét alatt. A stáb megérkezése után perdültem-fordultam a tehenek közt, akik mindig kikerekedett szemmel néznek rám, ilyenkor még a falat is megáll a szájukban. (tovább…)
Németh-Kovács Eszter: Ez ám a bio!
Ma az esztenan jártunk. Madarastól kb. 3 órányi útra, át a Békás-szoroson. Vittük magunkkal a berbácseket, összeereszteni a lányokkal, ez idő tájban fogannak a majdani húsvéti bárányok. 12-en voltak, feltereltük őket a hegyen a helyükre. (tovább…)
Szűcs Endre: Alvásból sosem elég
Év. Egy év, éppen ennyi ideje találtam meg a Vidék Kaland programot. Most meg itt vagyok benne… telik az idő. (tovább…)
Birkás Petra: Micimackó és Malacka
A medvék rendesen fellázadtak: rendeltek esőt meg villámlást a távoltartásomra. Szerencsére a Gazdámat sem könnyű megijeszteni, így csak késik, de nem múlik a hegymenet. (tovább…)
Lánczos Kristóf: Lakodalom
Ezen a napon egy kis betekintést nyerhettem a székely kultúra egy szeletébe. Itt ugyanis az a szokás, hogy fenyőfát állítanak a házasulandó felek kapujába. (tovább…)
Birkás Petra: Menekülnek a medvék
Mivel Sanyi bácsit sikerült meggyőznöm, hogy a Műegyetem tornatermében eltöltött másfél óra megfelelő előképzettség, megengedte az elszakadt kuplungbowden cseréjének közvetlen közelről történő megtekintését. (tovább…)
Farkas Ildikó: Lájk a pálinkáért
Elmentek a minket kérdező sajtósok, és Hubának az a nagyszerű ötlete támadt, hogy minden Facebook-lájk után igyak meg egy kupica pálinkát, hogy kicsit felpörögjön a szavazás. Majd kiegyeztünk abban, hogy 10 lájkonkénk koccintunk egyet. (tovább…)
Magyar Katalin: Hovatartozás
A szerdai nap munkálatait másokra kell bíznom, ez a nap egy kicsit más lesz, remélem, azért nélkülem is el tudják végezni a földmunkákat és az állatok körüli teendőket… (tovább…)
Lánczos Kristóf: Nem én leszek az év kaszálója
A reggel a fejőállás kitakarításával indult. Ez konkrétan ganélapátolást jelent. Igazából nem büdös, viszont mivel magasra kell pakolni, így a fröcskölésre azért célszerű vigyázni. (tovább…)
Birkás Petra: Persze, hogy kőfejtés!
Reggel, amikor Árpi egy Magnummal fenyített be, már sejtettem, hogy ebből kőfejtés lesz. Mivel szerinte nem mehetek haza úgy, hogy ne lettem volna hegyen, felrakott egy Tátrára (ami véletlenül pont a bányába tartott – ügyes csel, elismerem). Én viszont előző este a Süsü összes vonatkozó részét végigpörgettem fejben, így kellően felkészültnek éreztem magam a teljes hegy elhordására. (tovább…)
Magyar Katalin: Vénámban a földművelés :)
Ma meglátogat minket az M1, rám kíváncsiak! De előtte gyorsan szaladni kell a szántóra, van egy parcella, szalma amit gyorsan be kell bálázni! Pattanok is a traktorra, Jani bácsi néhány utasítása után már indulunk is. Beszélgetünk néhány sort, mikor észreveszem, hogy már a végére is értünk. A földművelés, azt hiszem, a vénáimban van. Zoli a hiúságomat legyezgetve emlegeti is mindenkinek, hogy nagy fejtörést okoz neki, milyen feladat elé állítson, mert minden akadályt könnyedén veszek. Délután mesés mezőkön lekaszálok néhány sor illatos lucernát egy gólya társaságában, majd mivel híre ment a tegnapi parádés aratásomnak, így a tévéstábnak is be kell mutatnom. Rutinosan mászom fel az óriás aratógépre Szabi mellé, akivel gyakorlottan dolgozunk össze. Pörög a matula, dolgozik az asztal, forog a film, kattannak a képkockák. Az utolsó szár után diadalittasan nézem, ahogy a tömérdek zab a stáb lábai előtt zúdul a kiterített fóliára. Kedvet érzek, hogy beleugorjak munkám gyümölcsébe, persze a többiek támogatnak! Ejsze! Hazaérve a bakancsomból a kertbe borítom a zabszemeket, Aranka néni, Zoli édesanyja nevetve mondja: “Ha kinő, majd megemlegetünk, Kata!” Jólesnek szeretetteljes szavai, amit nemcsak tőle, hanem a család valamennyi tagjától kapok ébredésnél, napközben munka végeztével, az esti beszélgetéseknél egy Csíki sör vagy egy pohár bor mellett! Este Zoli édesapja a helyi vadásszal megbeszélte, hogy kivisz medvelesre! Sietnünk kellett, mert a medve percre pontosan járja területét, a szívünk szaporán vert, az biztos! Gyönyörű fenyveserdő felé vitt az autó, amit később felváltott a gyalog megjárt meredek kaptató. Láttunk fajdkakast és szívtunk nehéz hegyi levegőt, de a medve elkerült minket, azonban visszafelé, látva nyomait, talán nem is bántuk! Feledhetetlen élmény volt a vadregényes erdőn járni, beszívni az illatokat, és hallgatni a vadász meséit! Nehezen jött álom a szememre…
Németh-Kovács Eszter: Jó parasztasszony lehetnék
“Olyan szép izmos a tested, hogy nagyon jó parasztasszony lettél volna.” (tovább…)
Lánczos Kristóf: Már 2 dl-t is tudok fejni
Reggeli után a pásztoréletbe kaptam betekintést. Mivel itt csak hegyek vannak, jó kis túra elé néztünk, de egyáltalán nem tartottam tőle. (tovább…)
Hugyecz Enikő: Hóóó, neeee
Ma reggel, azt hiszem, megtaláltam a kedvenc tevékenységemet. Kicsi bocikat kellett cumiztatnom! De először csak annyit mondott Dénes, hogy dugjam csak oda az ujjam a boci szájához. Egy életem, egy halálom alapon, gondoltam, hogy egy ilyen kis tündéri állat úgysem okozhat fájdalmat… és nem is tette. Úgyhogy élek és minden ujjam megvan A bocik az ujjam ezerrel elkezdték szopizni azzal az érdes kis hosszú helyes nyelvükkel (tovább…)
Birkás Petra: Első nap túlélve
Reggel visszajött a bánya téma (ld. 0. nap). Úgy tettem, mintha nem hallanám, de Árpi indulás után megemlítette, hogy a szállásom melletti dombon lévő kápolna helyén régen kivégzővár volt, ahol felakasztották az engedetlenkedőket. (tovább…)
Magyar Katalin: “Megtisztelt” a tehén
Izgalommal teli volt a reggel, csak rám vártak a végtelen földek! Reggeli után Zolival felkerekedtünk és munkába állítottuk a “Bogarat”, ez az ő kedvenc kis piros traktorja, ami múzeumi darabnak is beillene! Ráerősítettük a kaszát (pontosabban inkább Zoli… ez mégis csak férfi erőt kíván), majd kipöfögtünk a falu melletti szántóra. Néhány utasítás után átvehettem az irányítást, miután Zoli lepattanva a traktorról mosolyogva csak annyit mondott: “Olyan jó nem dolgozni, inkább dicsérlek!” (tovább…)
Farkas Ildikó: Ahol gitárszóra alszik a tej
Reggel kezdetét vette a kalandom. Kb. 200 liter friss tehéntej a szemem előtt alakult át sajttá. És már tudom is a Huba-féle sajtok titkát. Itt bizony sokszor gitárszóra alszik a tej. Biztos ez is ad neki ízt. Ugye? (tovább…)
Hugyecz Enikő: A tápos bemutatkozik :)
Előző este láthattam, hogy Kobátfalván gyönyörű csillagos az égbolt!! Az utcán szinte teljesen sötét van.. és békés csend 😉 Csodálatos érzés! (tovább…)
Németh-Kovács Eszter: Első nap
26 talicska trágya, 3 talicska fű, 1 talicska szőr, 3 m pókháló a mai nap mérlege. (tovább…)
Szűcs Endre: Már szájjal kapom el a zuhanó vasdarabot
Ébresztőnk a Nappal együtt keltett minket, fél hatkor. Fél hatkor!!! A csavar, hogy a hold is még javában az égen pihent, Ő legalább pihenhetett… (tovább…)
Lánczos Kristóf: Előbb az állat eszik, aztán mi
Korán kezdődött: már fél ötkor felkeltem, hogy ötre a fejésen részt tudjak venni. A 80 tehén megfejése körülbelül 2 és fél óráig tart, csak ezután jön a reggeli. Előbb az állatok és csak utána az ember. (tovább…)
Hugyecz Enikő: Szótárt kell készítenem
A nagyon, de nagyon hosszú vonatút után sikeresen megérkeztünk Csíkszeredába, ahol vártak ránk a fogadó gazdáink. Szerencsés helyzetben voltam, mert én már tudtam, hogy kinek az ismerős arcát kell keresnem a sok ránk várakozó személy között Dénes barátnőjével, Noémivel várt engem. (tovább…)
Farkas Ildikó: Csűrben lakom
A kalandomat a homoródalmási Sándor Kálmán Hubáék gazdaságában és sajtműhelyében tölthetem el. Biztos vagyok benne, hogy ezen a héten sokan lennének a helyemben olyanok, akik ismerik Hubáék sajtjait. (tovább…)
Szűcs Endre – Megérkeztünk
Megérkeztünk. A fogadó gazdák már vártak ránk, sok új, de sok ismerős arc is. Mindenki párba állt, és egy rövid eligazítás után elindultunk. (tovább…)
Elmélet kipipálva
Miután átvonatoztunk az éjszakán, a csíkszeredai vasútállomásra érkezve már vártak fogadó gazdáink és a Vidék Kaland stábja. A boldog találkozások és viszontlátások után mindenki elindult a gazdaság felé, ahol egy hétig belecsöppenhet a vidéki életetbe. (tovább…)
Kalandozás On!
Amikor Árpi (két üveg között középen) azt mondta, hogy követ kell fejtenem a bányájában, megszöktem és beálltam mosogatni, hogy pénzt szerezzek a visszaútra… Ő viszont visszarángatott a pitbulljával. (tovább…)
Lánczos Kristóf: Alig érkeztem meg, fejni kell
Az utazás elég fárasztó volt. Az állomásról egyenesen az esztenára vezetett az út, ahol a szállásom lesz egy hétig. A faluból kiérve hegyen-völgyön keresztül vezetett az utunk, mesés tájakon. (tovább…)
Elindultunk
Elindultunk. Döcögve, lassan és viccesen. Hét Kalandor vág neki a vidéknek, minden bajára, minden varázsára számítunk és tudjuk, hogy az igazat fogjuk kapni. Nevetünk, eszünk, teregetünk, múlatjuk az időt. (tovább…)
Karácsony Zita
Debrecen
Kéri Ádám
Gödöllő
Lukácsi György
Sopron
Takács Alexandra
Veresegyház
