ÉVES,


Fogadó gazda:

150807_petra3
07.08.2015
A kecske bonyolult állat, de én megfejtem. Bár a két kecskéből egy bögre tejet a Guiness még nem igazolta vissza, olyan szép habja lett, hogy bármelyik sörcsapos büszkén nyalná meg a szája szélét tőle. Mellé még egy juhfröccsöt (értsd: egy fröccsentésnyi juhtejet) sikerült produkálnom a nap folyamán. Az egész esztena, verebes meg zsendice viszont csak egy nagy beetetés volt. Reggel alig indultunk ki a juhokkal, Dóni csak úgy mellékesen megemlítette, hogy van erre egy kőbánya, "meg akarod-e tekinteni?". Birkás-lázadás kilátásba helyezésének eredményeképpen maradhattam a nyájjal. Igyekeztem elvegyülni a tömegben, ami sikerült is, a juhokkal és kutyákkal szabályos háziversenyt rendeztünk fődíjként való közreműködésemmel. Szerencsére nem maradtam szakképesítés nélkül sem: Attila rögtönzött okításának köszönhetően pásztorbotra támaszkodó versenyben bármikor éremesélyesként indulhatok - kellően kicsi és gyenge mezőny esetén. A karórám is remekül teljesített, hivatalos pásztoróra minősítést szerzett! A visszaútnak a nem túl biztató 0,5-ös "én már estem le szekérről" aránnyal indultunk. A mutató az út során nem emelkedett szignifikánsan. Gizi néni  kivégzésre várt vissza: az áldozati csirke leitatással került kiválasztásra ("öntsünk nekik vizet, aztán maguktól idejönnek"). Később nem volt teljesen őszinte a mosolyom, amikor Gazdám megkínált egy sörrel... 150807_petra1 150807_petra2