A szombat esti érkezésünk után vasárnap abban a szerencsében volt részem, hogy aznap rendezték Csíkszenttamáson a falunapot, majd a Csíkmadarason a többi kalandorral és házigazdáikkal eltöltött ebéd után részt vettünk az esti búcsúban is, ami bizony bőven belenyúlt az éjszakába. Ám ennek ellenére és némiképp meglepetésemre is minden gond nélkül sikerült az azért nem olyan korai 7 órás felkelés. A reggelit követően meg is indultunk a hegynek, ahol az esztenáról kellett a frissen kaszált szénából annyi boglyát, amennyit csak lehetséges, szekérrel leszállítani a faluba és ott a csűr padlásán elhelyezni. Kétszer fordultunk, mire ebédidő lett, és az ízletes ebéd után bizony nem is tiltakoztam a kis csendes pihenő ellen, amiben nyilván nagy szerepet játszott a nagy hőség, valamint az előző görbe este is. Délután kezdett már borúsra fordulni az idő, így vendéglátóm, Csabi gazda részéről az a döntés született, hogy a nemrég bebálázott szalmát is próbáljuk meg behordani az eső beállta előtt. Összesen öt kanyart tettünk, mire a mezőről be tudtunk hordani mindent, de az időzítésünk tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen pont abban a pillanatban eredt el az eső, amikor az utolsó bála is tető alá került.
