Reggel visszajött a bánya téma (ld. 0. nap). Úgy tettem, mintha nem hallanám, de Árpi indulás után megemlítette, hogy a szállásom melletti dombon lévő kápolna helyén régen kivégzővár volt, ahol felakasztották az engedetlenkedőket. Vettem a célzást, a nyílt verbális reklamáció minden formáját örökre elvetettem. Árpi apósának szerencsére megesett rajtam a szíve: egy lelkesen indult mentési kísérlet keretében délelőtt kivitt magával kaszálni. Amikor már a szomszéd faluból is átjöttek reklamálni, hogy szanaszét fésülöm a domboldalt (bár mint utólag kiderült, ez lett a nyerő taktika), kénytelen volt ő is belátni a kudarcot. Pedig még mondott is valami olyat Sanyi bácsi, hogy nem erőből, hanem ésszel kell csinálni, de nem nagyon értettem... Így csak csendben imádkoztam, hogy valahogy elkerüljem a kőfejtést. Délután leszarvaztuk a borjakat (igen, ez a megcsalás fordított esete). Próbáltam elvegyülni a marhák között, de kivetettek maguk közül, miután egyiküket fejen dobtam egy vasvillányi szénával. Már veszni látszottam, amikor új szövetségesem, Sanyi bácsi takarást fújt, így gereblyét ragadva az egész család az általam korábban összeborzolt terület rendezésével töltötte a nap hátralevő részét. Szóval  első nap túlélve.