A kalandomat a homoródalmási Sándor Kálmán Hubáék gazdaságában és sajtműhelyében tölthetem el. Biztos vagyok benne, hogy ezen a héten sokan lennének a helyemben olyanok, akik ismerik Hubáék sajtjait.A vasárnapi érkezés, és a Gáll Leventénél tartott vacsora után épp csak arra volt idő, hogy belessek a kamrába, ahol a szebbnél szebb sajtok sorakoztak, érlelődtek. Aföldiként nekem már a domb is hegy, így amikor kocsival hazamentünk Homoródalmásra, megcsodálhattam a hargitai tájat, és még borvizet is megálltunk kóstolni. Az úton hazafelé mondták, hogy Ők bizony a csűrben laknak. Kicsit furcsáltam a dolgot, de hát, gondolom, ez a kaland. Kezdtem bánni, hogy nem hoztam a hálózsákot, mégis csak kényelmesebb lenne abban a szalmában. Kikészítettem, de az otthoniak lebeszéltek róla azzal, hogy "Nem sátorozni mész, csak lesz ott ágy." Bizony van is ágy a csűrben. Egy gyönyörűen és ötletesen átalakított csűr ez. A régi épületett építették át, a gerendák visszaépítésével. Az alsó felén csoport fogadására is alkalmas sajtkóstoltatásra kialakított vendégrész van, ahonnan az üvegfalon át látni lehet a modern sajtkészítő üzemben folyó munkákat. A felső felén, mint később megtudtam, az odorban pedig lakótér szobákkal, fürdőszobákkal.