Reggel kezdetét vette a kalandom. Kb. 200 liter friss tehéntej a szemem előtt alakult át sajttá. És már tudom is a Huba-féle sajtok titkát. Itt bizony sokszor gitárszóra alszik a tej. Biztos ez is ad neki ízt. Ugye? Ma már segítkezhettem kéz alá dolgozni. Keverhettem az üstöt, ami felért egy evezőtábori edzéssel. Ami a legmeglepőbb volt, hogy minden nap babusgatni kell az érlelőben lévő sajtokat. A gurigák fürödnek, törölköznek majd minden nap. Mikor végeztünk, vittünk savót az állatoknak. A szegény  mangalicák igen rusnyák, de bocik aranyosak voltak. Próbáltam nem egyszemű bocikat csinálni belőlük, mikôzben tômkôdtem elébük a szénát.