Reggel, amikor Árpi egy Magnummal fenyített be, már sejtettem, hogy ebből kőfejtés lesz. Mivel szerinte nem mehetek haza úgy, hogy ne lettem volna hegyen, felrakott egy Tátrára (ami véletlenül pont a bányába tartott - ügyes csel, elismerem). Én viszont előző este a Süsü összes vonatkozó részét végigpörgettem fejben, így kellően felkészültnek éreztem magam a teljes hegy elhordására. 

Mielőtt hivatásos bányarémmé válhattam volna, a média elragadott. Valaki benézte az adatlapomat, így statisztává avattak. Megmenekült a hegy (adás holnap este)!

Délután megint takartunk, de most - a tegnapitól eltérően - szekérrel, szóval füleim zöldes árnyalatát ma sem tudtam kalap alá rejteni.

Árpi nagyon lelkes és elszánt, még mindig bízik abban, hogy találhat olyan feladatot, amivel előcsalja a bennem szunnyadó tehetséget. Én nehezebben élem meg ügyetlenségemet, este csak Gizi néni Csíki és saját készítésű csöröge párosításával lehetett mosolyt csalni az arcomra.

Holnapra Vackor összessel készülök...

Akinek sikerült felkorbácsolni az érdeklődését, és többet szeretne látni, olvasni: képek facebookon a "Vidék Kaland 2015" albumomban, normális beszámolók pedig a rendes Kalandoroknál (izguljunk együtt, hogy Endre éhesen fekszik- e le!) ;-)