A nagyon, de nagyon hosszú vonatút után sikeresen megérkeztünk Csíkszeredába, ahol vártak ránk a fogadó gazdáink. Szerencsés helyzetben voltam, mert én már tudtam, hogy kinek az ismerős arcát kell keresnem a sok ránk várakozó személy között :) Dénes barátnőjével, Noémivel várt engem. A gyors, "ki kihez tartozik" kérdések után mi elrobogtunk Csíkmadarasra, ahol Gáll Levente fogadott minket panziójában teával, kávéval, és egy várt (és rém fért) frissítő zuhanyzási lehetőséggel :) Dénesék Kobátfalván élnek, ami kb. 80 km-re van Csíkszeredától, így mi, a többiekkel ellentétben nem mentünk haza a délutáni program előtt, hanem Leventénél töltöttünk egy kis időt, majd egyből kirándultunk picit:) Elmentünk Hargitafürdőre, ahol élvezhettük a mofetta jótékony hatását a gyógyulni érkezett sok idős ember között. Sétáltunk a sípályák környékén, kőstoltam áfonyát... Na igen, a beszélgetések közben hamar rá kellett jönnöm, hogy szükségem lesz egy saját kis szótárra :) Dénes gyorsan beszél, de ezen felül is volt, hogy kikerekedett szemmel és kérdőn néztem rá a mondata végén..:) Ő és Noémi is használt olyan szavakat, amiket képtelen voltam megfejteni. Pl. kukujza, mereklye, slap, murok, tongyó, buglya, cefre (nore), vineta... Szóval kóstoltam kukujzát is, amitől szép kék lett a nyelvem:) A csíkszeredai városi napokra is kinéztünk, ahol Dénes barátaival is összefutottunk. Így mire visszaérkeztünk délután Madarasra, ahol összegyűltek a kalandorok és a gazdák, már nagyon sok új élményem volt :) Madarason megettem életem első bográcsban keszült báránypörköltjét, és bárányból készült kolbászát is.  Isteniek voltak! :) A kalandorok és gazdák jókedvéért élő zenekar felelt. A nap folyamán félénken, de megittam egy kis energiaitalt, hogy enyhítsem a kialvatlanságomat... és ennek köszönhetően megtanultam az első (és a viccmegjegyzős memóriámat ismerve az utolsó) székely viccemet: "Hogy hívják a székely energiaitalt? Kútbull" Este sötétben bár, de megérkeztünk a jövő heti kis otthonomba. :)