Ma reggel, azt hiszem, megtaláltam a kedvenc tevékenységemet. Kicsi bocikat kellett cumiztatnom! :) De először csak annyit mondott Dénes, hogy dugjam csak oda az ujjam a boci szájához. Egy életem, egy halálom alapon, gondoltam, hogy egy ilyen kis tündéri állat úgysem okozhat fájdalmat... és nem is tette. Úgyhogy élek és minden ujjam megvan :) A bocik az ujjam ezerrel elkezdték szopizni azzal az érdes kis hosszú helyes nyelvükkel :) 5 perc múlva már a kis speciális cumikkal felszerelet tejes vödrökkel álltam előttük és vártam, hogy a 4 liter tejüket kicumizzák. A következő meghatározó lépés az életemben a fejés volt. Megbarátkozni annyira egy ekkora állattal, hogy simán leülj a lábaihoz, nagyon közel hozzá... és fogdosd is a tőgyét... kitűnő kihívás volt elsőre. Az áldozatom Göndör lett, akiről az a hír járja, hogy nem rúg (ennek felettébb örültem). Azt hiszem, a Dénes által bemutatott – a tehénfejés sikerességéhez elengedhetetlen – ujjtechnika tekintetében még van mit fejlődnöm. Az tény, hogy nemcsak a vödörben nőtt a tej mennyisége, hanem én is nyakig tejes lettem, mert az a tej, az ügyetlen ujjak között fröcsköl ám jobbra-balra! De Göndörnek ezúton is köszönöm, hogy nem rúgott meg és tűrte, hogy gyakorlatlan ujjak piszkálják a békés kérődzés közben. Remélem, pár nap múlva már habosan és vastagon fogom a tejet fejni, mert hogy ez a mérce... na meg a futamidő :) A fejés után jöhetett a csorda kihajtása a legelőre... sok és nagy állat együtt, a keskeny úton... hát, nem egyszerű feladat. De igyekeztem menet közben memorizálni az elhangzott „hóóóóó, neeeee” vezényszavakat. Amúgy ma nagyon sok mindent tanultam... Információdömping és instrukciók tömkelege árasztott el. Déneséknél négyfajta tehén van: angusz, svájci szürke, pirostarka, holsteink. A legjobban tejelő a holstein (ez nagyon csontos hátsóval rendelkezik). 8 éves korig jó tejelők általában a tehenek, de ha nem olyan intenzív a gazdálkodás, akkor 10-12 évesen is még azok. Egy nap olyan 20-25 liter tejet ad egy tehén, de ez függ a legelni való mennyiségtől is. A kicsi bocik 2-3 hónapig csak tejet isznak. A tehén pajrézik, vagyis nem tépi ki a növényt, így az életben marad. Csordahajtás közben, ha irányítani szeretnénk a rakoncátlan tehenet, akkor a botokkal nem csak megpiszkálni kell a tehén farát... A tőgyet fejés előtt le kell mosni, hogy ne legyen kakis. Igen, kézzel... Van tőgymosó víz és törlőrongy, tejeskanna, csarnok, ahol hűtjük a tejet és ahonnan viszik a gyárba feldolgozni. Képtelenség minden információt raktározni... de figyelek, és igyekszem kedves gazdám minden szavára figyelni, és úgy cselekedni, ahogy kéri. Ja, és természetesen bővült a szótáram: Csorró = fiú, legény Remorka = utánfutó Udor = (nekem istálló feletti padlás :) ) Lapi = levél   A napot Dénessel, Ilus néniékkel dinnyeevéssel zártuk. Az elalvással gondok nem voltak...   (Dénes általi szakmai pontosítási jog fenntartva :) )