A mai napon azt hiszem, hogy helyi sztárok lettünk:) A reggelt a bocik etetésével kezdtem. Olyan kis éhesek ilyenkor, hogy a cumis vödröt erősen kell tartani, hogy ki ne lökjék az ember kezéből, ahogy bökdösik a fejükkel. Így új technikát kellett kifejlesztenem. A vödröt felakasztottam egy tartórúdra, a másik két kis mohó bocit pedig, akik turakodtak volna, már a vödörhöz úgy nyugtattam, hogy megkapták az ujjaim :) Igazi hatékonyság már kora reggel:) Innentől kezdve azonban szinte minden tevékenységünket kamerák kísérték. Így volt ez életem első kaszálásánál is. A kis motoros kasza, amit Dénes rám bízott, rendesen megizzasztott. Olyan erővel indult meg a kezeim között a kis gép, mintha egy paripa akart volna kivágtatni alólam. De ezt meg kellett tartani is közben, ráadésként eszméletlenül rezgett. Azt hiszem, holnap izomlázzal fogok ébredni:) Rezgett, nehéz volt, közben figyelni, hogy egyenesen haladjak, ha elakad, akkor hátramenetbe kapcsolni, megemelni, ellentartani... és még számos instrukció, amit a 40 fokban, a hepehupás domboldalon néha teljesíthetetlen feladatnak éreztem, de Dénes mellett persze erre esély nem volt :) A kézi kasza sokkal barátságosabb eszköznek tűnt nekem. Nem zörgött, rezgett, nem akart magával rántani... Csak egy csöppet élesnek tűnt az éle. Úgy éreztem magam, mint egy táncórán. Ritmusra tartani, lábat rogyasztani, magasságot figyelni, haladni... Dénes aprólékos tudásátadásának köszönhetően nem vágtam le a lábam, és talán nem is ment olyan rosszul :) Az él tisztítása, fenése, és kész voltunk. Napközben az M1 élő adásban kérdezett minket arról, hogyan is érezzük magunkat. ÉLŐ adás, nem mondom, hogy nem izgultam :) Ma a domboldalban történő bálázás közben, azt hiszem, végképp leküzdöttem a járművel meredek lejtőn közlekedős félelmemet. Dénes mintha csak egy játék autóval közlekedett volna, úgy mentünk le-fel a traktorral és szúrtuk fel a bálákat. És igen, persze itt adta át a kormányt is nekem... Nincs mese, sem esély nemet mondani :) Hazafelé, azt hiszem, nem láttam még 5 embert ülni, állni, lógni egy traktoron, de mi már csak igy közlekedünk, ha a filmezés és fotózás miatt többen vagyunk :) És persze igy izgultuk végig azt is, hogy az előttünk haladó Dénes bácsi felborul-e a 6 bálával megrakott traktorral, amikor vájatba ért a kerék... Dénesék csak nevettek, miközben bennem több, traktorból való kiugrási lehetőség is felmerült már:) A mai nap emlékezetes lesz.. Megtörtént az, ami nélkül Dénes szerint nem is lehetek igazi székely menyecske... A kelleténél közelebbi viszonyba kerültem a marhatrágyával.. A kezdeti sokk után elfogadtam a tényt, és legalább már büszkén mondhatom, hogy átestem a beavatáson :) Este a csordahajtásnál és tehénfejésnél a Duna TV-től érkeztek vendégek. Igyekeztem megmutatni, mit tanultam a héten a tehénfejés tekintetében.. Már Piku is, Dénesék segítője is bólogatóan nézett rám, amikor habosan és vastagon jött a tej. Persze amikor Dénes odaült, hogy megnézze, van-e még tej a tőgyben.. Na jó, azzal biztatom magam, hogy nem pár napos tudás van a technikája mögött :) Ma láttam kecskefejést, hordtuk a tejet a csarnokba, láttam egy 200 kg-os disznót, barátkoztam a kismalacokkal (már nem futottak el), sajtot készitettem, trágyát lapátoltam, szénával és silóval láttam el a teheneket, a gépi fejést is kipróbáltam, vizet hordtunk a marháknak, megtanultam, hogy a villanypásztorral vigyázni kell... Elfáradtam...:) De napközben ez fel sem tűnt.