Reggel ittam az általam fejt tejből, és ettem a kis sajtunkból is :)  A mai napon ismét részem lehetett egy új élményben, Dénes anyukájának, Ilus néninek köszönhetően. Megsütöttem életem első kenyereit :) Amire holnap reggel már kenhetem az isteni padlizsánkrémet :) Az első lépés a fateknőben történő dagasztás volt, aminél lestem Ilus néni gyakorlott technikáját, boxolni a tésztát, hajtogatni, amig fényes nem lesz... jó 45 percen át. Nem hiába mondják, "addig kell dagasztani, amíg a gerenda nem csepeg", vagyis amíg a homlok el nem kezd gyöngyözni. Mikor Ilus néni mesélte, hogy a 82 éves Anyukája a mai napig megsüti a kenyeret... annak, hogy fáradok, a gondolatfoszlánya is eltűnt a fejemből. Dagasztás után egy órát pihen, kel a tészta letakarva. Addig előkészítjük a kemencét. A kemencének mindenhol jól át kell melegednie, a tégláknak belülről ki kell fehérednie. Mikor ez megtörtént, a vonó (olyasmi, mint egy horoló) és a penetü (kukorica lapiból készült eszköz, ami nekem egy felmosó fejhez hasonlít) segitségével a jó parazsat előre húzzuk a kemence ajtajába. A megkelt tésztát az 1 óra leteltét követően elkezdjük formázni, ami igazán megköveteli a jó technikát. A lapátra kukoricalisztet szórunk, majd erre tesszük rá a formázott tésztát. Majd jön a kenyér becsúsztatása a kemence megfelelő pontjára. Ami persze nem mindig jön össze..:) De itt senki nem aggódja túl a dolgokat :) A teknőbe beleragadt tészta sem megy ám kárba. Szépen lekaparjuk, összegyúrjuk. Egy részéből készül a következő kenyér sütéséhez szükséges kovász, másik feléből pedig a "kukori", vagyis egy kis tyúk formára gyúrt tészta, amit régen a gyerekek kaptak meg, amikor megsült. A kenyér 2 órán keresztül sül a kemencében. Az első fél órában nem lehet nyitogatni a kemence ajtaját. Majd csak utána lehet esetleg áthelyezni, szétszedni az összesült kenyereket. A sülés közben már neki is kell látni az eszközök elmosogatásának, mielőtt a tészta kellően bele nem ragad. Miután letelt a 2 óra, kivesszük a lapáttal a frissen sült kenyereket. Itt már csak ki kell kopogtatnunk, meg kell vernünk a kenyereket egyenként egy kis fa eszközzel, hogy a legkülső része leverődjön. A kenyerek pihenése, letakarása, majd holnapi fogyasztása a hátralévő folyamat. Remélem, minden lépést jól írtam le, és Ilus néni nem fog a fejéhez kapni, amikor elolvassa a bejegyzést, és ezek alapján tényleg meg lehetne valósítani egy otthoni kenyérsütést :) Természetesen miközben veregettem a kenyérkéimet, az udvar túlsó részén Piku éppen egy birkát vágott le és nyúzott meg.. Igen, ez egy természetes dolog itt... nekem meg edzenem kell magam, úgyhogy óvatosan közelitettem a tett helyszinére, és fotódokumentációt is készitettem róla.