Aratááás! Azt hittem, mi... szenvedés éjféltől: beteg lettem. Mivel nem horror sztorikat írunk, így se nem csatolnék képeket, se nem írnám le az állapotokat. A napom többnyire a legfájdalommentesebb fekvő helyzet megtalálásával telt. A többiek nagyon segítőkészek, András óránként feljárt, hogy mi van velem. Nem ittam, nem ettem egész nap... aki ismer, tudja, hogy ilyenkor már nagy a baj. A család közben aratott. Este, hogy ne egész nap a szobában legyek, kicsit kimentem segíteni. Hiszem, hogy mindennek oka van. Kíváncsi vagyok, hogy ennek a szenvedésnek mi lesz. Remélem, tudok az éjszaka aludni egy kicsit...