Karácsony Zita

„Jönni kell reggelizni! Helyet kell foglalni, hozom a tányért!”
...
Szólít így első nap reggelén az étkező asztalhoz fogadó gazdám.
Felénk úgy mondták volna: Gyere reggelizni! Amiben van egyfajta kívülről jövő felszólítás, külső kényszer. Itt Székelyföldön „jönni kell”. Ide Székelyföldre jönni kell!
Belső kényszer ez, ami sok száz kilométerről hív és hoz. Mert ennek a kényszernek nehéz nemet mondani. Mert érzés szüli.
Mert természetes itt a természetesség és emberi tisztaság, a természet közeli életmód, az egymásrautaltság ember és környezete között, a kolompok hangja az esztenán, a fejőház illata, a kukoricás óvása a medve étvágyától, a megfelelő aratási időpont megválasztásának gondja.
...
Jönni kellett.
Jöttem.
Megérkeztem.