A mai napom máris egy élménybeszámolóval kezdődött, amit a helyi Udvarhelyi Hiradó újság szerkesztői készítettek. :)
Ezután megreggeliztünk. Ahogy a gazdám mondaná: "Kettőt falunk, s megyünk!" :D
A reggeli mellé ettünk az előző nap saját kezünkkel készített kenyérből. Sokkal finomabb, mint a bolti, de lehet a kezünk íze tette azzá. :D
Egy pár szót megemlítenék, milyen itt a tájszólás: a pityóka, amire bőszen bólogattam, hogy értem, kiderült nem pálinka, hanem krumpli. A ler nem a sütő márkája, hanem így hívják a sütőt. Itt a laska a tészta és a tészta a süti. Érdekes, hogy egy nyelven beszélünk, mégis szokszor nem értjük egymást. :)
A legmeglepőbb, hogy itt vagyunk kint Romániában, külföldön, mégis amerre járunk, magyarok laknak. A boltok, az áruk, a lakosság, mind-mind magyar. Otthon érzem magam!
A munka. Délelőtt kukoricát daráltunk és morzsoltunk, ismerkedtem a kukoricafajtákkal. Körbevezettek még a telepen, ahol láthattam kis halakat.
Közben elkészült a lángos, amit frissen jó enni, így nekiláttunk. Furcsa képsorok következtek. A gazda a lekvàrhoz nyúlt és a lángosra tette. Ilyet mèg nem làttam. :D Én bevallom, maradtam a fokhagymás tejfölnél.
Egy kis pihenőként nosztalgiáztunk, és megnéztük az előző évi gyümölcsfesztiválon készült képeket, ahol Iluska néni is árult finom lekvárokat, és különböző édes tésztás versenyeken vettek részt az asszonyokkal.
Kiváncsiskodtam, így megnézhettem a gazda doktori munkáját képeken, ahogyan készült a kutatási munkájával. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen "körülmények" között, például hogy az iskola messze van és románul kell megtanulni az anyagot, ha tetszik, ha nem, így is el lehet érni mindezt. Én pedig ennek lehetek most a része, ahol végre megtapasztalhatom, hogy nem hiába tanul az ember, és hogy Ő fel is tudja használni a tudását eredményesen.
Délután a bálák elrendezése után elmentünk kavics töltelékért a gödrökbe, és kivittük a trágyát. A telepen kipróbálhattam egyedül a modernebb traktort, a kiszállítás után pedig az öreg traktort. Érdekes volt megtapasztalni a különbséget, mennyivel könnyebb már az újabbakkal dolgozni.
Az este újra fejtem, ami màr sokkal jobban ment. :) Kezdem megszokni a technikát, izomlàz sincs már a kezemben. :D
Fejés után kivittünk pár kecskét az esztenára, ahol a sajtkészítés rejtelmeibe kóstolhattam bele a közel 400 kecske tartó gazdànál.
Nagyon élveztem, hiszen hasonló gazdaságot szeretnék működtetni, talán egyszer Én is. :)
Az esti gyümölcs után fekvés, jön egy újabb nap, s élmény. :D
