Vasárnap reggel Gábor édesanyja azzal fogadott bennünket, hogy éjjel megmalacozott az anyadisznó, de nem akar felállni és csak fekszik. Félő, hogy összenyomja a malacokat. Valamit tenni kellene... Gábor gazda telefonált, majd a bőséges reggeli után megmutatta a családi házat és környékét. Visszafelé haladva találkoztunk Miklós bácsival, aki állattechnikus. Kerékpárján két nagy bőr táska fityegett, amelyek talán még a háborút es megjárták, s melyben gyógyszerek s fecskendők sorakoztak. Kiválasztva a megfelelőt, a 75 éves ember általszökött az 1,20m magas karámon, s "béadta" a szert! Döbbenetes...! Azt mondta, másnap jön, s majd megnézi újra, van-é változás. Azzal elkerekezett.
Ezután felmentünk terepjáróval a tanyára, megnéztük a berbécseket és teheneket, minden rendben van-é. Hazaérve, Gábor gondolta, megmutatja, milyen szépen jár a traktor motorja... nem mutatta meg. Egy óra, és egy összekoszított póló árán ketten sem tudtuk elindítani... de meglesz az! Pedig tegnap még járt...!
Délután gyönyörű környezetben volt egy fogadás Gál Leventénél a Malom fogadóban, ahol a marhapörköltnél csak a gazdák történetei voltak "szaftosabbak". Gábor közben elmondta a legrövidebb pohárköszöntőt: Na! :)) Mindezt finom sajt és kolbász, valamint a jó hangulat tette feledhetetlenné mindenki számára. Időközben még Levente lova is kapott egy kalapot a fejére, nehogy megsüsse a nap... alig röhögtük ki szegényt :) Hja kérem, a pálinka már csak ilyen... előhozza az ember vicces kedvét :)
Estéhez közeledve ismét a tanyára indultunk, mert vizet kellett vigyünk a teheneknek, amit egyik tanyáról a másikra vonszoltunk "remorkával"! Most röhöghetsz, de így hívják... az utánfutót :) Szegény Pajero... első hajtás nélkül csak kínlódott, főleg, hogy Gyenge (a pásztor) nem vette ki az éket a kerék alól :)
De pár perc múlva már a víz a teheneknél, s mindenki boldog!
Én minden percét élvezem a napnak, alig várom, hogy reggel legyen... :)
