Lukácsi György: Székelyföldön repül az idő

A tegnap kijavított körkaszával Gábor reggel nekifogott a munkának. De lám, milyen a gazdasors… másfél óra múltán, a kasza egyik tányérja elakadt a rossz talajon, s kihajlott erősen. Kaszálás abbamarad, de már futólépésben közlekedünk, mert beteg az egyik borjú. Az állatorvossal együtt megyünk fel a tanyára, be kell adni az injekciót. A nagy karámban ketten próbáljuk az állatot terelgetni, naná, hogy velünk szembe fut… miután háromszor elcsúszunk a ganéjon, majdnem a lábunk törve, végre megvan. Épphogy végzünk, hangos visitás hallatszik a bokrok alól! Tán disznót fogott a medve? – kérdi az állatorvos félig vigyorogva. Mi futásnak eredünk, hogy megnézzük, mi a baj, közben eszembe jut, hogy ha ott tényleg medve van, akkor jó irányba futok é??? Szerencsére medve nincs, csak a kutyák gondolták, hogy áttérnek a disznóhúsra… de a malacka kisebb karcolásokkal megúszta.

Hazaérve nekifogok megint a körkasza javításnak, kalapálom a lemezt, csak úgy hangzik az utca… egész jó lett, már csak hegeszteni kell. Telefonon meghívást kapunk egy hegyvidéki baráti összejövetelre, ahová izgalmas terepjárótúrával érünk fel Bőséges ebéd a kis tanyánál, hamisítatlan erdélyi ízvilág fogad. Egy újabb tereptúra után gyönyörű kilátásban van részünk a sziklák tetejéről. Csodálatos! Az idő itt Székelyföldön valahogy repül, mert mindig késésben vagyunk.. Sietünk vissza a tanyára, ami a terepjáró platón állva 80-as tempónál elég izgalmas :)) Anita, Laci és Tamás felvételeket készít, filmez, fotóz, miközben mi kerítést állítunk, villanypásztort telepítünk. A kötelező interjú után még egy kecskének meg kell nézzük a körmét, mert sántít. Ketten Gáborral fogjuk, Marci (Gábor kollégája) körmözi. Hazafelé menet benézünk az alsó tanyára, ahol a tehenek vannak, javult-e a borjú állapota. Az egész csorda már a karámban, és az egy bika is, amely elég izgatott állapotban van. Közeledve a karámhoz, a bika hangos bőgésbe kezd, jelezvén: ez az ő területe. De csak be kell menni a borjút megnézni… Gábor bemegy. A bikának nem kell több, lendületesen megindul feléje! El kell ugrania, máskülönben baj lenne. Gábor és a pásztor aztán jobb belátásra bírják a bikát:) Mozgalmas és szerencsés napot zárunk… ma is! :))

Lukácsi György: Mi folyik itt?

A betervezett feladatokat kissé bonyolítja, hogy Gábornak délelőtt tanácskozásra kell mennie a  hivatalba. A munka azonban nem várhat! Marcival kiegészülve Gábor elvisz minket egy nagy mezőre ahol megnézünk egy csomó területet. Én azt se tudom, hol járunk, most vagyok ezen a részen először, Marci csendben figyel. Visszamegyünk a házhoz és már kapjuk is a feladatot: “…Na, akkor amiket megmutattam, lehetne kaszálni, illetve forgatni. Gyuri, te leszel a sofőr!..” Értettem!

Autóba ülünk, utánfutóra felteszünk két kaszálógépet, majd elhajtunk “motorináért” (gázolaj). Tovább a mezőre, megtaláljuk a kaszálandó területet. Már most elég meleg van, és hamar be is ugrik, mit nem hoztunk magunkkal… Vizet! Vízzel vagy anélkül, de ezt a darabot le kell kaszálni. Mindketten nekifogunk. A meredekebb partoldalt Marci kaszálja, én az egyenes részt vállalom. Jól haladunk, így egész gyorsan végzünk. Összepakolunk, visszamegyünk a faluba, utánfutó leakaszt, átülünk a traktorba, levesszük a körkaszát, rendsodró felakaszt, és már megyünk is vissza a rétre. Útközben Marcit faggatom, van-e jogosítványa. Mondja, hogy nincs, de jó volna, csak oly kevés a szabadidő és sok a tennivaló, egyszerűen nem ér rá leülni tanulni…

Én vezetem hát a traktort, Marci a motorháztetőn ül és irányít:) Amikor odaérünk a forgatandó területhez, cserélünk és a munkafolyamatot már Ő végzi szakszerűen. Vezetni tud, csak jogosítványa nincs! :)) Még három helyen kell ugyanezt megtennünk, és a feladat elosztása is megmarad… én vezetek a földúton és a faluban, Marci dolgozik a géppel. Délután 4 óra, mire “ebédelni” le tudunk ülni.

Délután 3 zsák takarmányt, pár apróságot viszünk a tanyára, újabb borjú befogás, szemkezelés. Estefelé Gáborhoz vendégek érkeznek, egy régi barátja Tibi és családja látogatja meg pár napig. Közös vacsora következik, majd pár pohár pálinka “kötelező” jelleggel Ismerkedés, sztorizgatás, közben az idő jócskán előrehaladt. Fél egy van, amikor az ablakon át hallatszik a másnapi falunap előkészületeinek hangja. Szól a zene és ez az utolsó este! Meg kéne néznünk, mi folyik odaát… dobja fel a magas labdát Gábor. Tibi, Gábor és én elindulunk az éjszakába… Persze van pár ismerős arc, Tibit is sokan ismerik, mindjárt hozzánk csapódnak, és jönnek a körök. Valamit enyhít a dolgon, hogy az asztalra kerül három kürtőskalács, abból szemezgetünk mindnyájan, Megy a disco, számot is kérünk, majd átfordul a dolog nótázásba. Már csak páran vagyunk, a söntés is zárva, csak egy izzó világítja meg az arcokat. Azokat a baráti arcokat, akik összekarolva, egyenes derékkal, fennhangon éneklik az éjszakába… “Ott ahol, zúg az a négy folyó…” 

Lukácsi György: Mindig készen a megoldásra

Miután egész éjjel esett az eső és a délelőtt nagy része is így telt, kinti munkát nem tudtunk elkezdeni. Gábor a rossz időt is kihasználva, elintézett pár dolgot a faluban és a közbirtokosságnál. Én eközben befejeztem egy elmaradt beszámolót, majd Gábor telefonját gyógyítottam lassulás ellen, és pár száz képet lementettünk róla. Időközben beindult a nagy traktor is… az akkumulátor volt a ludas. 

Ebéd után megkezdődtek az előkészületek a holnapi kaszáláshoz és egyéb munkákhoz. A tegnapelőtti vihar egy darabon kidöntötte a kerítést a tanyán, és a bálákat takaró fóliát is eltépte, újabb nem tervezett munkát adva ezzel nekünk. A kis traktorral folytattuk az előkészületeket… leakasztottuk a rendsodrót, elmentünk a nagy utánfutóért (odafelé a traktor vonószerkezetén állva, hazafelé a remorkában ülve), azt újból leakasztottuk, és felvettük a körkaszát, amit meg kellett még hegeszteni. Ekkor már én ültem a traktor kormánya mögött, Gábor és Csongi mellettem Betolattam az udvarra, nekiláttunk a javításnak. Kihegesztettük a hiányos részeket, késcsere, kész a munkára! 3 zsák kukoricát megdaráltunk, majd vissza is mertük zsákba, mert ezt ma este még fel kell vinni a tehénpásztoroknak. Utánfutóra felpakoltuk, az alternálókaszával, benzinnel, egy tekercs takarófóliával és egy bála szénával egyetemben, tojás, kenyér, egy zsák pityóka és számos étel az autóba kerül. Teljes a lista indulhatunk! …de nem indulunk! A Nissan akkumulátora is játssza kisded játékát, melyet Gábor így este fél 8 tájékán nem igen tolerál, és ezt a homlokán összegyűlt ráncok száma is jól mutatja Játéknak itt helye nincs, szorít az idő. Villámgyors autócsere, és már repesztünk is az erdő felé. Odafenn lepakolunk mindent a maga rendje szerint, megnézzük a kerítést s a leszabott fóliát. Valóban elég hiányos a takarás… Már teljes sötétség van, amikor a még sötétebb istállóban hárman lefogjuk a borjút, hogy szemébe gyógyszeres kenőcsöt kenjünk. Megnyugszik, s hagyja magát. Ez is kész! Újabb nap, amikor lámpafénynél érünk haza.

Lukácsi György: Amikor az időjárás diktál

A reggeli órákban Gábor telefont kapott, hogy a másnapra tervezett sajtműhely-látogatás mégis a mai nap lenne alkalmas… az ok egyszerű. Megázott a tegnap lekaszált széna, és mára is sok esőt ígérnek. Így Dezső komának el kell napolni a szénahordást! Helyette a “sajtkészítés mesterfogásai” című folytatásos teleregény első epizódját vettük fel, melyben én játszom a beugró savókevergető szerepét. A stáb a “szokásos”. Anita a riporter, Tamás az operatőr, Gábor gazda a túravezetőnk. A fél Hargitát átszelve, s közben megannyi medvés történetet meghallgatva (mert hát a turista erre kíváncsi) Libánba idilli hegyvidéki környezetbe megérkezvén, belépünk a sajtműhelybe, ahol már az előmelegített tejet kavargatja Dezső bácsi. Hamar át is veszem a feladatot, amíg ő előkészül a soron következő mozzanathoz. Kézzel a savó felszíne alatt összegyűjti a sajtrögöket, melyek marokban megnyomkodva már eggyé válnak és igen ízletesek:) Közben hallgatjuk, mennyi mindenre figyelni kell sajtkészítéskor. A lényeget megragadva… a sajtkészítés a legelőn kezdődik!

Persze a kóstoló nem maradhat el, közben jókat beszélgetünk:)

Jó óra múltán elköszönünk, s utunkat Zeteváralja irányába vesszük, ahol megcsodáljuk a víztározót és a környező hegyeket, völgyeket. Székelyudvarhelyen Gábor elhozza a szervizből a Toyotát, így visszafelé én vezetem a másik autót. Király! Tereptúra a hegyen át  Szebbnél szebb helyeken járunk, nézelődünk, sokat fotózunk a Bogárosi-legelőn, és ámulunk, hol is vagyunk… velünk szemben a Madarasi Hargita csúcsa!

Hazafelé úton Gábor ismer egy medveüreget, ahonnan egyszer már megriasztott egy példányt, most ezt is megmutatja… nincs lakója. Kicsit bánjuk, de jobb a békesség :))

A faluba érkezvén egy autóval megyünk tovább a tehénfejést megnézni, kipróbálni. A vihar hamar bezavar mindenkit a házba, majdnem villany nélkül maradunk. Szerencsére pálinka még van, így tudunk inni a nagy ijedtségre

Hazaérve, vacsora után hosszasan beszélgetünk, Gábor képeket és videókat mutat, én Sopronról mesélek egy kicsit. Fáradtan, de új élményekkel negyed 4-kor fekszem.. :))

Lukácsi György: Kell ennél több…?

Az anyadisznó nem lévén jobban, reggel ki kellett hívni most már az állatorvost, aki vasinjekciót adott az anyaállatnak és a malacoknak, délután felé aztán annyi ereje lett, hogy már lábra állott, de még bizonytalan volt a menése. Niva-t elvittük a közeli szervizbe, mert erősen csikorgott a bal eleje felől.

Gábornál  két pásztor van megfogadva, egyik a teheneket, másik a juhokat s a tanyát is őrzi. Előbbit reggel béhozták a faluba s bevásárolt a szemközti kicsiny boltban, a másik pásztor, Gyenge Tibi fent van egész éven, Ő nem igen járogat le, neki most is mi vittünk ételt s italt. Kezünkbe adta a lámpáját, hogy töltsük fel az akkumulátorát, mert erre ott fent nincs lehetőség, és ha netán jő a medve, mivel fog látni…!

Gábor megmutatta a közbirtokosság telephelyét, ahol egy pályázaton elnyert gyümölcsprést kellett leszedjünk az utánfutóról, de még útközben egy ismerősnek segítettünk felrakni egy rendsodrót is a remorkára… a munka megtalálja az embert A telephelyen felpakoltunk 16 zsák abrakot a berbécseknek és egy zsák törökbúzát. Hogy a Pajero ne kínlódjon, elhoztuk a szerelőtől a felújított kardántengelyt, melyet az udvaron gyorsan fel is szereltünk. Délután Anitával és Tamással kiegészülve felautóztunk a tanyára, ahol Gáborral ketten berakodtuk a takarmányt, egy zsáknyit pedig ki is mértem az állatok etetőjébe, akik nyomban nekiestek. Megetettük s megcsodáltuk a magyar hidegvér lovakat, melyeknek gyönyörű fényes szőrük van. A kiscsikó igazi életvidám lovacska.

Bémenve a házba, Gábor a távlati terveiről mesél… Kisfiával, Csongival (aki mindenhová elkíséri) én kint játszom, s íjat készítek neki mogyorófa vesszőből. Gyenge is segít, előkeres egy darab bálakötőt..

Bent még kicsit beszélgetés, majd Anitáéktól elköszönünk, mert jő a nagy idő (vihar), s a szele egyre jobban erősödik. Szinte már nyakunkon az eső, amikor Gábor meglátván az íjat, egyből nyílvessző-keresésbe fog, s Csonginak megmutatva Övé az első lövés Siker!

Még fent telefont kap egy komájától, hogy kint van a szénabálája, itt a nagy idő, bé kellene hozni, de nincs mivel, mert kitört a remorka kereke… Sietünk lefelé a hegyről egyből a komának segíteni. Már csepeg az eső… Gábor a kormány mögött, egyenletes, de sietős tempót tartva, komája az utánfutón állva, én mellettük futva dobálom a szénabálákat felfelé… 10 perc, és a bálák már a pajtában szárazon pihennek Azért sikerült a szerencsétlenebb oldalamat is megmutatni, mikor egy nagyobb bálát akartam feldobni a szénapadlásra, és csak az egyik madzagot fogtam… a nehéz súly miatt nem sikerült elsőre feldobni, a bála megcsúszott a kezemben, s a bálakötő jól belévágott a kisujjamba… Aúú!

Hát ez ilyen szakma

A gyors és sikeres teljesítést megköszönvén, a gazda megkínál minket finom pálinkával s borral. Beszélgetünk hegymászásról, barátságról, gondokról, élményekről… s most érzem igazán, ezt soha, semmikor, semmilyen körülmények közt nem tudnám megtapasztalni! Igazi bensőséges társalgás székely emberek közt egy pincelakásban, és én itt vagyok és hallgatom, s Ők a barátjukként fogadnak! Hát kell ennél több…?

Lukácsi György: Az állattechnikus és a kalapos ló

Vasárnap reggel Gábor édesanyja azzal fogadott bennünket, hogy éjjel megmalacozott az anyadisznó, de nem akar felállni és csak fekszik. Félő, hogy összenyomja a malacokat. Valamit tenni kellene… Gábor gazda telefonált, majd a bőséges reggeli után megmutatta a családi házat és környékét. Visszafelé haladva találkoztunk Miklós bácsival, aki állattechnikus. Kerékpárján két nagy bőr táska fityegett, amelyek talán még a háborút es megjárták, s melyben gyógyszerek s fecskendők sorakoztak. Kiválasztva a megfelelőt, a 75 éves ember általszökött az 1,20m magas karámon, s “béadta” a szert! Döbbenetes…! Azt mondta, másnap jön, s majd megnézi újra, van-é változás. Azzal elkerekezett.

Ezután felmentünk terepjáróval a tanyára, megnéztük a berbécseket és teheneket, minden rendben van-é. Hazaérve, Gábor gondolta, megmutatja, milyen szépen jár a traktor motorja… nem mutatta meg. Egy óra, és egy összekoszított póló árán ketten sem tudtuk elindítani… de meglesz az! Pedig tegnap még járt…!

Délután gyönyörű környezetben volt egy fogadás Gál Leventénél a Malom fogadóban, ahol a marhapörköltnél csak a gazdák történetei voltak “szaftosabbak”. Gábor közben elmondta a legrövidebb pohárköszöntőt: Na! :)) Mindezt finom sajt és kolbász, valamint a jó hangulat tette feledhetetlenné mindenki számára. Időközben még Levente lova is kapott egy kalapot a fejére, nehogy megsüsse a nap… alig röhögtük ki szegényt Hja kérem, a pálinka már csak ilyen… előhozza az ember vicces kedvét

Estéhez közeledve ismét a tanyára indultunk, mert vizet kellett vigyünk a teheneknek, amit egyik tanyáról a másikra vonszoltunk “remorkával”! Most röhöghetsz, de így hívják… az utánfutót Szegény Pajero… első hajtás nélkül csak kínlódott, főleg, hogy Gyenge (a pásztor) nem vette ki az éket a kerék alól

De pár perc múlva már a víz a teheneknél, s mindenki boldog!

Én minden percét élvezem a napnak, alig várom, hogy reggel legyen…