Ma reggel keltettem a gazdám, izgatott voltam, hiszen megnézhettem a keresztúri gyárban, hogyan dolgozzák fel az előző nap általam is lefejt tejet. A gyár összes kis polcát, gépét, folyamatát volt szerencsém látni, sőt vendégszeretetükhöz híven egy pohár joghurtot is megkóstolhattam. Meg kell hagyni, itt a vajon, joghurton és a sajton is érezni, hogy igazi. Mitől igazi? Hogy kiérezni a tej ízét, hiszen 100% tejből készülnek.
Az ebéd puszulyka/fuszulyka leves volt, nehezen értem meg a betűket, de úgy tudom ígyis-úgyis jó. :) "Igen, igen, igen." Ez az a mondat, amit álmomban is hallok már. :D Székelyföldön, ami biztos, azt ezzel erősítik meg. Persze a hangsúlya is lényeges. Illetve észrevettem, hogy a na, ne, ná, né, hadd el hát, hadd el no, hadd el na, minden nap szerepel valahol. :) Aranyosak ezek a kötőszavak, valahogy szóval tartják az embert és a világot maguk körül.
Ebéd után porta rendezés, permetezés volt legyek ellen, és gyakoroltuk a kaszálást, mert nem igazán éreztem rá a ritmusára. :D
A bocikat kiganajoztam, majd enni adtam nekik. A teheneket pedig meglàttogattuk. Láthattam Pikut, a juhászt, ahogyan terelgeti a csordát, és a kecskéit, sőt ostorcsattogtatásra is próbált tanítani. Úgy érzem, ezt még gyakorolnom kell. :D
Akivel idàig megismerkedtem, mindnekinek volt beceneve: Piku a juhász, Go a gazdám, (nem, nem Pokémon Go :D ), Csiribiri egy építőmunkás, Mámi, azaz Iluska néni és Táti, Ő Dénes bácsi. Én szerencsére a leányon kívül egyebet nem kaptam.
A legelő után Dénes meglepett, és elvitt a Jézus szíve kilátóhoz. A "rally-s" utazást nagyon élveztem, hiszen szeretem az autókat, autós sportokat és versenyeket, így a kavicsos, erdős út, fel a hegyekbe izgalmas volt számomra. Utána pedig jött a pompa. Felértünk a kilátóhoz, ahol az egész Udvarhelyszék környékét belàtni; a legelőkön, dombokon, s hegyeken át, a falvakat és erdőket mind. Felmásztunk Jézusba, és a fején àt látthattuk az előttünk lévő panorámát. A csodálatos táj hangulata megragadott minket, és pár percig megszólalni sem tudtunk.
"Most látom, és elgondolkoztam, milyen szép helyen élünk mi"- mondta Dénes. Valóban így van, ezért remélem, láthatom még Hargita megyét legközelebb is.
Magaslati levegő után siettünk a következő programra. Kimentünk az esztenára egy juhokat tartó juhászhoz és a családjához. Itt 1100 db a juhállomány, amelyből 600 db-ot kézzel megfejnek, reggel és este. Este 7-re érkeztünk, és 3-an este 10-11-ig fejtèk a juhokat. Ők kint is alszanak és a sajtokat is itt készítik. Roppant nehéz fizikai munka, minden elismerésem a munkájuk előtt.
Megtapasztalhattam a fejést, és a belőle készült sajtot, illetve ordàt. Ízletes finomságok ezek.
A napok alatt átértékelődik bennem nagyon sok minden; hogyan élünk otthon, mit eszünk, a gondjainkat, a lehetőségeket és a boldogságot. A kaland által új élményekkel, kapcsolatokkal, kalandokkal és lelki feltöltődéssel is gazdagodtam már. ;) Mert ezàltal lesz valaki gazdag, a tapasztalástól, élményektől, a lelki egyensúlytól és a jó kapcsolatoktól.
