Nagy Viktória

Első napom a Varázspatkó Lovastanyán, Székelybóson. Az igazat megvallva én nem egy állatokkal foglalkozó gazdához vágytam anno, amikor jelentkeztem a programra. Növénytermesztèssel és annak minden velejáróval szerettem volna foglalkozni. Azonban egy rossz szavam nem lehet a mostani helyemre. A fogadó család kedvessége, a hely lélegzetelállítò természetes szépsége, a nagyvárostól távolálló nyugalom és a lovak, valamint az azokkal foglalkozók energiái olyan feltöltődést jelentenek számomra, amik semmihez nem foghatóak. Ilyen tiszta, csillagos eget nagyon rég nem láttam, amire második éjszakája nézhetek fel. Csodálatos ez a hely és az itt élő emberek is. Teljesen más, mint otthon, Pesten. Ma indult egy lovastábor gyerekeknek itt, amiben segíthetek Mónikának, a helyi tehetséges székely lovásznak, Katinak, a gazda feleségének, és az összes többi segítőnek, akik a lovakkal különleges érzékkel bánnak (Renáta, Noémi, Csenge, Kincső). Jómagam életemben egyszer ültem lovon, ami a mai napon megváltozott, ugyanis este lehetőséget kaptam lóra ülni és rajta "tornàzni" is egyet, amit valószínűleg más körülmények között soha nem mertem volna bevállalni. Emellett a reggelem nyulak, bárány és kecske etetésével kezdődött, majd a reggeli tornát a gyerekeknek én tartottam. Később még szalma bálákat is pakoltam, ami az első fizikai munka volt itt, és a lovaspályán is ganalyoztam a nap végén. Számomra mindez óriási élmény, semmi pénzért nem cserélnék senkivel jelenleg. Köszönet Zoltánnak, a család fejének, aki bevállalta,hogy  lovakhoz nem értőként is fogad engem.