Tábortűz

Nagyon sűrű napot tudhatunk magunk mögött. A szokásos reggeli torna és a nyulak, bárány gondozása után, Mónika kivitt a mezőre,hogy segítsek forgatni a szénát. Tűző napsütésben és rekkenő hőségben mentünk forgatni, Zoltánnal, a feleségével Katival. és Mónika egyik jobb kezével, Noémivel. Soha nem csináltam még ilyet, de nagyon élveztem és már értem hol barnulnak le a helyiek, hol máshol, munka közben. Miután visszaértünk az ebédeltetés befejeztével nyeregbe pattanhattam és Patán gyakorolhattam a könnyített ügetést. Ezután már elkezdtünk készülődni az esti tábortűzhöz. Megraktuk a tábortüzet még sötétedés előtt és hamar rá is gyújtottunk. A gyerekek és mi, a felnőttek is nagyon élveztük a szalonnasütést. Mindenki későn került ágyba, én pedig a kellemes fáradtság érzésével térek nyugovóra és várom a holnapot, a tábor utolsó napját a gyerekek lovasbemutatójával.

Csibe

A mai napunk egészen különleges volt. A szokásos ès kihagyhatatlan reggeli torna után a gyerekek hosszú lovaglásra indultak a gyakorlópályán. Ezután ebédeltünk velük és délután közös activity játékba fogtunk. Számomra ezek után kezdődött a kaland. Zoltán, a fogadó családom feje, elvitt a családi vállalkozás gyárába, ahol az áruba bocsátandó takarmánnyal foglalkoznak, illetve napos csibét, pulykát, stb. nevelnek, és adnak el. Türelemmel és szakértelemmel fordult felém. Kíváncsi ternészetem miatt sok dolgot kellett elmondania, a gépek működéséről, a munkaerő hozzáállásáról és sok minden másról. Nagyon élveztem, és rengeteg új dolgot tanultam utunk során. Miután visszaértünk lóra ültettek és futószáron gyakorolhattam nyeregben az ügetést, amiben Noémi volt segítségemre. Hihetetlen mennyire jó érzés együttmozogni a lóval, figyelni a lépéseit, hogy könnyítsük a terhelését. Illetve azt sem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó és izmokat igénylő hobbi ez. A helyi lányok mind izmosak és karcsúak, mostmár érzem is miért. Lassan olyan izomlázam lesz, hogy lábra sem tudok majd állni. Nagyon élvezem minden percét az itt töltött időnek, ma is sok dolgot tanultam és várom a holnapot,hogy magamba szívahassam a helyiek szakértelmének egy-egy részletét.

Kapirgál

Ma a reggeli torna a gyerekeknek kicsit hosszabb volt, mint tegnap. Fontos, hogy sokat mozogjanak és élvezzék is. A torna után indultak is lovagolni. Nagy élmény volt látni,ahogy a 10 év körüli gyerekek önàllóan irányítanak egy lovat. Számomra az is felfoghatatlan, hogy az egyik kislány 5 évesen már milyen érzékkel üget a lovon, igaz, még csak futószáron. Erről eszembe jut Mónika, a helyi lovàsz története, aki már 4 éves korától lovagol, és 8 évesen már Magyarországon töltött egyedül 2 hónapot, hogy lovagolni tanuljon. Tőle sokat tanulnak a táborozó gyerekek és én is a lovaglásról, lovakról. Ma már nyeregbe ülhettem, és a könnyített ügetést gyakorolhattam. Óriási élmény a lovon ülni és érezni, ahogy mozog, odafigyelni a helyes testtartásra és a megfelelő ütemben való mozgásra. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt kipróbálhattam, és minden egyes élményért, amit itt átélhetek. Láthattam, ahogy a lovakkal foglalkozók milyen trükköket tanítottak meg a lovaknak, és hogyan kezelik őket. Például megtudtam,hogy a lovak “utánozós” állatok, így követik azt, amit az ember csinál. A 17 éves Renáta, aki szintén nagyon ért a lovakhoz, elérte, hogy a ló feküdjön le és hemperegjen a homokban, úgy, hogy csupán elkezdett a lábával kapirgálni. Több hasonló trükköt is bemutattak, amiket a gyerekek és én is nagyon élveztünk. Ezenkívül a táborozókkal töltöttem időmet és igyekeztem szórakoztatni őket a délutáni esős időben. Kíváncsian várom a következő napot, hogy vajon milyen meglepetéseket tartogatnak még számomra.

Székelybós

Első napom a Varázspatkó Lovastanyán, Székelybóson.

Az igazat megvallva én nem egy állatokkal foglalkozó gazdához vágytam anno, amikor jelentkeztem a programra. Növénytermesztèssel és annak minden velejáróval szerettem volna foglalkozni. Azonban egy rossz szavam nem lehet a mostani helyemre. A fogadó család kedvessége, a hely lélegzetelállítò természetes szépsége, a nagyvárostól távolálló nyugalom és a lovak, valamint az azokkal foglalkozók energiái olyan feltöltődést jelentenek számomra, amik semmihez nem foghatóak. Ilyen tiszta, csillagos eget nagyon rég nem láttam, amire második éjszakája nézhetek fel. Csodálatos ez a hely és az itt élő emberek is. Teljesen más, mint otthon, Pesten.

Ma indult egy lovastábor gyerekeknek itt, amiben segíthetek Mónikának, a helyi tehetséges székely lovásznak, Katinak, a gazda feleségének, és az összes többi segítőnek, akik a lovakkal különleges érzékkel bánnak (Renáta, Noémi, Csenge, Kincső). Jómagam életemben egyszer ültem lovon, ami a mai napon megváltozott, ugyanis este lehetőséget kaptam lóra ülni és rajta “tornàzni” is egyet, amit valószínűleg más körülmények között soha nem mertem volna bevállalni. Emellett a reggelem nyulak, bárány és kecske etetésével kezdődött, majd a reggeli tornát a gyerekeknek én tartottam. Később még szalma bálákat is pakoltam, ami az első fizikai munka volt itt, és a lovaspályán is ganalyoztam a nap végén. Számomra mindez óriási élmény, semmi pénzért nem cserélnék senkivel jelenleg. Köszönet Zoltánnak, a család fejének, aki bevállalta,hogy  lovakhoz nem értőként is fogad engem.