Magyar Katalin

A hosszú utazást és késői érkezést kipihenve, reggel ámultunk rá, hova is érkeztünk mi ketten, Katák. Kalandunk első napján Iklandon egyből a mély vízben kezdtünk. Korán reggel a farmon kissé bizalmatlanul, de készséggel fogadtak a munkások. Rögtön  nagy feladatot kaptunk, a birkafejés közben leltározni kellett az állatokat. Bemerészkedtem a kis karámba, ahol a juhok éjszakáznak és egy kis csapóajtón kellett őket kihajtanom, egy kivételesen erre az alkalomra nekem készített vesszővel. Ezalatt Kata mindegyiknek feljegyezte a fülszámát. Persze mindez nem ment ilyen gördülékenyen, mint ahogy leírtam. A birka a tapasztalatok alapján inkább vadállat, mintsem háztáji, és nem, nincs birka türelmük sem, viszont díjugratásban komoly eredményeket érnének el... :) Miután megszabadítottam a bakancsom a több kiló trágyától, tanulmányoztuk a sajt- és ordakészítést. Később gazdánkra, Istvánra is átragadt állhatatos munkakedvünk és már együtt itattuk a túlvilági hangon visító disznókat, megetettük szeme fényeit, a berbécseket és kicsinosítottuk karámjukat is. Kipróbáltuk a birkanyírást, bár félve, hogy birkavágás kerekedik belőle, a profikra hagytuk. Ennek ellenére kivételes élmény megszabadítani egy birkát a meleg és nehéz gyapjától. Este a dolgos napot ellensúlyozva, István elvitt minket Marosvásárhelyre, ahol sétáltunk a várban és a városban, majd betértünk egy szuper kis pubba, ahol jót iszogattunk és beszelgettünk. Remélem nem volt birkaszagunk...