Magyar Katalin
25 ÉVES, Tatabánya
szÃnházi esztéta, igazgatósági titkár
Fogadó gazda: ifj. Birtalan István, Ikland
27.07.2016
A második nap végén azt hiszem kijelenthetem, hogy birkákkal foglalkozni vakmerÅ‘ vállalkozás. Olykor olyanok, mint egy csoport óvodás, máskor egy igénytelen csürhére hajaznak, aztán meg vicces baráti társaság, és néha babusgatni valóak, akár a kutyakölykök. DélelÅ‘tti munkaként a feladatunk ismét juhszámlálás volt, de most egy nagyobb nyájjal álltunk szemben, amiben már kosok is voltak. Leválasztottunk egy kisebb csoportot, amit külön kosárba tereltünk, vagyis a farmon dolgozó Sanyi és Valentin próbálkoztak. Egyenként megfogni, a kapuhoz cipelni, leolvasni, leÃrni, elengedni.
A juhokban lévÅ‘ nyájszellem egy áradó folyóra emlékeztet engem. Mint a vÃzfolyam, együtt áramlanak, és ha kell együttes erÅ‘vel törik át a gátat, és öntik el a mezÅ‘t. Itt is épp ez történt. A kosár körül Katával ketten ugrabugráltunk, Sanyi bent hajtott, Valentin várta, hogy lefoghassa Å‘ket. Eközben a távoli sarokban a kerÃtés meggyengült a juhok áradtak kifelé, mint a vÃzfolyam, és az eddig gondosan felÃrt birkák összekeveredtek a fel nem Ãrtakkal... Az ekkor bennünk keringÅ‘ érzéseket, szeretettel ajánlom mindenkinek. SÃrva nevettünk és nevetve sÃrtunk. Az Erdély TV épp ekkor forgatott nálunk, talán a nagy pillanatot is felvették, azt mondták a szilveszteri adáshoz jó anyag lesz.
Azonban jut idő farmon töltött órák alatt olykor elmerengeni a tájon. Hallgatni az erdő neszét, nézni a kutyákat, ahogy a fák közül jövő zajokat ugatják, várni a vihart, élvezni a szelet, figyelni a pásztorok kiabálásának visszhangját, látni, ahogy egy elhullott birkát a kutya marcangol. Felbecsülhetetlen!
Az állatorvos munkáját is nyomon követhettük ma, majd a tudományos kitérő és egy jó ebéd után - kevesebb lelkesedéssel - ismét nekifogtunk a számlálásnak. Esteledett, nem végeztünk, de Sanyi világnézete - melyet a hosszú zord évek tapasztalatai barázdáltak - megnyugtatott : " Már nincs olyan sok, mint amennyi volt."