Juhász Anett

Tegnap délelőtt asszonymunkát végeztünk: reggelit, ebédet főztünk, mosogattunk. Ebéd után kimentünk a mezőre, hogy a csordát egy másik területre tereljük és villanypásztorral elkerítsük őket. A csordát irányítani nem könnyű (nekem), de ha egyszer elindulnak, még nem biztos, hogy arra mennek, amerre szeretnénk. A varázsszó, amivel mégis pöcre beindulnak: "hijjkine". A tehénköltöztetéssel az is jár, hogy új itatót kell kialakítani. Erre egy kútból vezettük a vizet slagon át a vályúba. A magas fűben a tehenek jól érzik magukat, azonnal nekiállnak a legelésnek. A lekerítés könnyű feladat a cövekeket kell átrendezni és belefűzni a zsineget, kábelt. Mire végeztünk eljött a fejés ideje. A tehenek szinte mondhatni, hogy sorban állnak és várják, hogy az apparátus működésbe lépjen. Van két tehén, akiket kézzel fejnek. Kecskét, ez a boci neve, én fejtem. Nagy élmény ez, Kecske is enged nekem, kopog a vider alja. Néhány próbálkozás után már jobban megy, de rutin ide is elkél, ha nem akarunk a reggeli fejésig elidőzni. A gép zakatol, az alkotó pihen. Két órával később már a faluban a tejátadó helyen vagyunk. Füzetbe jegyzik, hogy ki mennyi tejet hoz, reggel és este, majd egy nagy tartályba kerül a tej a többi közé. Amikor ott jártunk 500l volt a tartályban, s még ennyi beleférne. A tartályszerkezet kijelzője szerint a tőgymeleg tej 26,4 celsius fokos, a gép ezt hűti 4 celsius fokra. Ez hosszú idő olyan hajnal egyig is eltart. Másnap reggel jönnek Szeredáról a tejért, veszik és viszik. Hosszú nap után térünk nyugovóra, mindenkire ráfér a pihenés. Hogy ki az a mindenki, arról legközelebb mesélek. További szép napot!