Szakadék

A mai nap reggelén is a szoptatással kezdődött a nap. Utána a fenti kertbe küldtek el, hogy hozzak pityókát a szilvásgombóchoz és paprikákat a töltött paprikának. Érdekes itt levesként tartják nyilván a töltött paprikát.
Reggelire tejbereszeltet készített Juliska mama. A melegített tejbe laskát reszelnek, édesítik cukorral, ízesítik vaníliával. Nagyon finom és laktató, hasonló csemege  lesz mint a tejberizs.
Reggeli után a mezőre mentünk az új legelendő területet lekeríteni, vagyis a villanypásztort és az oszlopokat rakosgattuk egész délután Attilával, Ágnessel és nagybátyjukkal, Bélával. Attila és Ágnes Marton Szabolcs, az én gazdám ;-), ikergyermekei. Sokat dolgoztunk együtt, sokat tanultam tőlük. És őszintén nem igazán értették miért tetszik nekem ez az élet, mit nem lehet a városon szeretni. A csere lehetőségét mindkét fél  fenntartja… Továbbra is, annak ellenére is, hogy ma lejártam a lábam, a melegben derékig érő fűben, ősszevissza karistól a mező és csípett a sok szakadék. Úgy érzem a táj, a környezet és a cél minden elhullajtott verejtékcseppet kárpótol. Meghát ez a meleg  és forróság a mezőn vagy városban megintcsak összehasonlíthatatlan.

A faluban a fiatalok összetartanak segítenek egymásnak. Most ugye mindenki arat, Szabolcstól tudom, hogy esős volt eddig a nyár, s el vannak maradva az aratással. Szóval mindenki a mezőn kombájnnal, préselővel-bálázóval  szorgoskodik. Megismertem Attila és Ágnes barátait Sanyit, Kareszt és Péterkét, ők is mind a családi gazdaságban tevékenykednek nyáron: vetnek, aratnak, állatokat gondoznak. Tanévben a városban tanulnak, akkor kevesebbet vannak otthon és a szülőkre,nagyszülőkre, a család többi tagjára jut a több feladat.
A feladatmegosztás fontos, hogy minden rendben működjön. “A minden megoldható” elv itt is működik.
Enikő, Szabolcs felesége, az ikrek édesanyja, a ház körüli dolgokat intézi. Juliska mamával minden nap főznek, hogy legyen a dolgos kezekben energia. Az ikrek anyai nagyszülei a szomszéd utcában laknak ők is sokat segítenek. Eta mama süti a házikenyereket a családnak, például.
A gazdaság stábtagja még Pillangó, a család lova. A szekér elé kötik, s már indul is a menet a friss kaszálékért a disznóknak. Ma én is voltam a fiúkkal. A munka közben az jutott eszembe, hogy olyan ez mintha a spagettit próbálnám a villámra felcsavarni, az elején nem volt rajtfogás nekem. Bélabátyja mondta, hogy mint a nadrágon ezen is a lyukat kell megtalálni, az ő szakavatott szeme, már tudta, hová kell a villát szúrni és tovább hányni a szekérre. Szóval miután tricepszre és hasizomra gyúrtunk a megpakolt szekér mellett visszaballagtunk a házhoz. Bélától meg tudtam, hogy nagyon sok az üres ház, a lakói kihaltak, Márkodon jelenleg olyan 200-an laknak gyermekekkkel együtt. Nagyon sok szép régi  tornácos ház előtt székelykapu áll. Fotóztam is emlékül párat.

Kecske

Tegnap délelőtt asszonymunkát végeztünk: reggelit, ebédet főztünk, mosogattunk.
Ebéd után kimentünk a mezőre, hogy a csordát egy másik területre tereljük és villanypásztorral elkerítsük őket. A csordát irányítani nem könnyű (nekem), de ha egyszer elindulnak, még nem biztos, hogy arra mennek, amerre szeretnénk. A varázsszó, amivel mégis pöcre beindulnak: “hijjkine”.

A tehénköltöztetéssel az is jár, hogy új itatót kell kialakítani. Erre egy kútból vezettük a vizet slagon át a vályúba. A magas fűben a tehenek jól érzik magukat, azonnal nekiállnak a legelésnek.
A lekerítés könnyű feladat a cövekeket kell átrendezni és belefűzni a zsineget, kábelt.
Mire végeztünk eljött a fejés ideje. A tehenek szinte mondhatni, hogy sorban állnak és várják, hogy az apparátus működésbe lépjen.
Van két tehén, akiket kézzel fejnek. Kecskét, ez a boci neve, én fejtem. Nagy élmény ez, Kecske is enged nekem, kopog a vider alja. Néhány próbálkozás után már jobban megy, de rutin ide is elkél, ha nem akarunk a reggeli fejésig elidőzni. A gép zakatol, az alkotó pihen.
Két órával később már a faluban a tejátadó helyen vagyunk. Füzetbe jegyzik, hogy ki mennyi tejet hoz, reggel és este, majd egy nagy tartályba kerül a tej a többi közé. Amikor ott jártunk 500l volt a tartályban, s még ennyi beleférne. A tartályszerkezet kijelzője szerint a tőgymeleg tej 26,4 celsius fokos, a gép ezt hűti 4 celsius fokra. Ez hosszú idő olyan hajnal egyig is eltart. Másnap reggel jönnek Szeredáról a tejért, veszik és viszik. Hosszú nap után térünk nyugovóra, mindenkire ráfér a pihenés. Hogy ki az a mindenki, arról legközelebb mesélek.
További szép napot!

Zsúp

Másnap reggel a borjak szoptatásával kezdtük a napot. Ez a feladat reggel és este kötelező, hiszen enni mindenkinek kell. Közben a kiskertből az ebédnek valót szedtük fel: a zöldpaszulyt, répát, krumplit és hagymát. Az ebédet közösen készítettük el: zöldfuszulykalevest, másodiknak sülthúst krumplipürével salátauborkával. Nagyon jól sikerült a koprodukció!
Ebéd után a legelőre mentünk, megitatni az állatokat.
Közel voltunk a Nyárádhoz, hát lementünk. Kellemes volt a vize, békés a partja. E kis kitérő után mentünk haza, mert várt ránk még feladat. Zsúpot hoztunk az erdőből lovaskocsival. Odafelé a kocsin, vissza a zsúp tetején ülve tértünk vissza (a zsúp összekötegelt vastagabb száraz ágakat jelent). A kenyérsütő kemencét etetik zsúpokkal. Mert bizony itt kemencében sült házi kenyér jár minden étel mellé!
Miután behordtuk a zsúpokat, eljött az esti szoptatás ideje.
A vacsora után szépen lassan elköszöntünk egymástól és a naptól. Nyugovóra tértünk, holnap bálázás vár ránk.

Bekecs

A hosszú vonatút után Marosvásárhelyről Székelyboósba mentünk, ahol megettem életem első puliszkáját. Persze nem magába ettük ezt a székely hazait, hanem finom pörkölttel. Vacsora után  Marton Szabolcs  gazdasága felé vettük az irányt, így Márkodig meg sem álltunk. Igen beesteledett mire hazaértünk, de a félhomály nem teljesen rejtette el a Bekecs szép vonulatát.