Ma meglátogat minket az M1, rám kíváncsiak! De előtte gyorsan szaladni kell a szántóra, van egy parcella, szalma amit gyorsan be kell bálázni! Pattanok is a traktorra, Jani bácsi néhány utasítása után már indulunk is. Beszélgetünk néhány sort, mikor észreveszem, hogy már a végére is értünk. A földművelés, azt hiszem, a vénáimban van. Zoli a hiúságomat legyezgetve emlegeti is mindenkinek, hogy nagy fejtörést okoz neki, milyen feladat elé állítson, mert minden akadályt könnyedén veszek. Délután mesés mezőkön lekaszálok néhány sor illatos lucernát egy gólya társaságában, majd mivel híre ment a tegnapi parádés aratásomnak, így a tévéstábnak is be kell mutatnom. Rutinosan mászom fel az óriás aratógépre Szabi mellé, akivel gyakorlottan dolgozunk össze. Pörög a matula, dolgozik az asztal, forog a film, kattannak a képkockák. Az utolsó szár után diadalittasan nézem, ahogy a tömérdek zab a stáb lábai előtt zúdul a kiterített fóliára. Kedvet érzek, hogy beleugorjak munkám gyümölcsébe, persze a többiek támogatnak! Ejsze! Hazaérve a bakancsomból a kertbe borítom a zabszemeket, Aranka néni, Zoli édesanyja nevetve mondja: "Ha kinő, majd megemlegetünk, Kata!" Jólesnek szeretetteljes szavai, amit nemcsak tőle, hanem a család valamennyi tagjától kapok ébredésnél, napközben munka végeztével, az esti beszélgetéseknél egy Csíki sör vagy egy pohár bor mellett! Este Zoli édesapja a helyi vadásszal megbeszélte, hogy kivisz medvelesre! Sietnünk kellett, mert a medve percre pontosan járja területét, a szívünk szaporán vert, az biztos! Gyönyörű fenyveserdő felé vitt az autó, amit később felváltott a gyalog megjárt meredek kaptató. Láttunk fajdkakast és szívtunk nehéz hegyi levegőt, de a medve elkerült minket, azonban visszafelé, látva nyomait, talán nem is bántuk! Feledhetetlen élmény volt a vadregényes erdőn járni, beszívni az illatokat, és hallgatni a vadász meséit! Nehezen jött álom a szememre...