Magyar Katalin: Határátlépő
A szombati naphoz kapcsolódó blogomat már itthonról írom, egy bögre vízimenta tea társaságában, amit valahol az esztena körül szedtem. (tovább…)
Magyar Katalin: A hosszú élet titka
Pénteken még várt rám jó néhány sor bálázni való szalma. Félve küldtek ki a nagy melegbe, de nekem az ottani 30 fok szinte felüdülés volt az otthoni hőmérsékletekhez képest. (tovább…)
Magyar Katalin: Ez a vidék megbabonáz!
Reggel frissen ébredtem, a tegnapi nap alaposan feltöltött. Elszántan készülődtem, hiszen be kellett mutatnom a kameráknak, hogyan dolgozom itt az egy hét alatt. A stáb megérkezése után perdültem-fordultam a tehenek közt, akik mindig kikerekedett szemmel néznek rám, ilyenkor még a falat is megáll a szájukban. (tovább…)
Magyar Katalin: Hovatartozás
A szerdai nap munkálatait másokra kell bíznom, ez a nap egy kicsit más lesz, remélem, azért nélkülem is el tudják végezni a földmunkákat és az állatok körüli teendőket… (tovább…)
Magyar Katalin: Vénámban a földművelés :)
Ma meglátogat minket az M1, rám kíváncsiak! De előtte gyorsan szaladni kell a szántóra, van egy parcella, szalma amit gyorsan be kell bálázni! Pattanok is a traktorra, Jani bácsi néhány utasítása után már indulunk is. Beszélgetünk néhány sort, mikor észreveszem, hogy már a végére is értünk. A földművelés, azt hiszem, a vénáimban van. Zoli a hiúságomat legyezgetve emlegeti is mindenkinek, hogy nagy fejtörést okoz neki, milyen feladat elé állítson, mert minden akadályt könnyedén veszek. Délután mesés mezőkön lekaszálok néhány sor illatos lucernát egy gólya társaságában, majd mivel híre ment a tegnapi parádés aratásomnak, így a tévéstábnak is be kell mutatnom. Rutinosan mászom fel az óriás aratógépre Szabi mellé, akivel gyakorlottan dolgozunk össze. Pörög a matula, dolgozik az asztal, forog a film, kattannak a képkockák. Az utolsó szár után diadalittasan nézem, ahogy a tömérdek zab a stáb lábai előtt zúdul a kiterített fóliára. Kedvet érzek, hogy beleugorjak munkám gyümölcsébe, persze a többiek támogatnak! Ejsze! Hazaérve a bakancsomból a kertbe borítom a zabszemeket, Aranka néni, Zoli édesanyja nevetve mondja: “Ha kinő, majd megemlegetünk, Kata!” Jólesnek szeretetteljes szavai, amit nemcsak tőle, hanem a család valamennyi tagjától kapok ébredésnél, napközben munka végeztével, az esti beszélgetéseknél egy Csíki sör vagy egy pohár bor mellett! Este Zoli édesapja a helyi vadásszal megbeszélte, hogy kivisz medvelesre! Sietnünk kellett, mert a medve percre pontosan járja területét, a szívünk szaporán vert, az biztos! Gyönyörű fenyveserdő felé vitt az autó, amit később felváltott a gyalog megjárt meredek kaptató. Láttunk fajdkakast és szívtunk nehéz hegyi levegőt, de a medve elkerült minket, azonban visszafelé, látva nyomait, talán nem is bántuk! Feledhetetlen élmény volt a vadregényes erdőn járni, beszívni az illatokat, és hallgatni a vadász meséit! Nehezen jött álom a szememre…
Magyar Katalin: “Megtisztelt” a tehén
Izgalommal teli volt a reggel, csak rám vártak a végtelen földek! Reggeli után Zolival felkerekedtünk és munkába állítottuk a “Bogarat”, ez az ő kedvenc kis piros traktorja, ami múzeumi darabnak is beillene! Ráerősítettük a kaszát (pontosabban inkább Zoli… ez mégis csak férfi erőt kíván), majd kipöfögtünk a falu melletti szántóra. Néhány utasítás után átvehettem az irányítást, miután Zoli lepattanva a traktorról mosolyogva csak annyit mondott: “Olyan jó nem dolgozni, inkább dicsérlek!” (tovább…)
