Kapin Marianna

Utolsó közös reggelinken megkóstoltam a bárányhúst. Nagyon ízletes és omlós volt.... 

Utolsó kaszálásunkra délelőtt indultunk traktorral. Ismét felemelő élmény volt vezetni a traktort, és nézni a munkánk gyümölcsét: a lekaszált friss lucerna sorokat...

Utolsó "kirándulás" Edittel a boltba, hogy helyi édességeket vihessek haza. Útban hazafelé felmentünk a Szent Anna kápolnába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a közeli és távoli vidékre. Utunk során nagyon jót beszélgettünk Edittel...

Utolsó közös ebéd...

Majd következett a nehéz búcsúzás....Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól a viszontlátás reményében....

Utolsó közös délután a kalandorokkal és a gazdákkal együtt....

Megkaptam a tiszteletbeli erdélyi gazda címet.

Utolsó finom erdélyi kürtöskalács...

Majd megérkeztünk a pályaudvarra.... Eljött a búcsúzás ideje a befogadó gazdáinktól...

Nehéz szívvel, de egyben felejthetetlen élményekkel gazdagodva szálltam fel a vonatra....

Köszönöm ezt a nagyszerű hetet Zolinak és családjának, valamint az Agryának, hogy részt vehettem a programban!!!!

Hálás vagyok a Csíkbánkfalván töltött időért!

Úgy gondoltam, hogy a Csíkbánkfalván töltött egy hét után a mai napomat székelyesen fogom megírni, igyekszem székelyes kifejezéseket használni a beszámolómban. Ebben persze segít nekem az egész Sándor család. Olvassátok szeretettel tőlünk:

Ejsze kezdjünk neki. Délelőtt eljártunk az oldalba kaszálni. Nagy élmény volt a traktor vezetése. Visszafele Zoli vezette a traktort, én meg félelmemben letörtem a visszapillantó tükröt. Ezt látva Zoli megkért:

" Szökjél le a traktorról!"...

Leszöktem...

Erre Zoli is leszökött...

"Akkor inkább vezess te"...

Így visszaszöktem a haladó traktorba. Ezen mutatványunk ellenére szerencsésen hazaértünk. 

Egy kis pihenő után a konyha várt rám, ahol szilvás gombócot készítettünk a család női tagjaival. Evés után elmentünk nyújtani a Balu Parkba. Félúton lógtam két fa között, amikor szóltak, hogy vár otthon a Hír Tv. Leesve a fáról, beesve az autóba gyorsan hazaértünk, az interjút letudtuk, az állatokat megetettük, a bálákat a remorkáról levetettük. A vacsora parasztcsorba, miccs, rejben sült pityóka szánával, juhtúróval, vajjal, s megfűszerezve citromos piros hagymával, fokhagymával. Mindezt megkoronáztuk az Igazi Csíki Sörrel. Elalvás előtt a család férfi tagjai eljárták a legényest Balázska vezénylésével.

Röviden összefoglalva így telt a napunk. Remélem, hogy sikerült egy kis ízelítőt adnunk a székelyek nyelvjárásából. Köszönet a segítségért Zolinak, Bettykének, Editnek és Istvánnak!

Az utolsó itteni élménybeszámolóm felejthetetlen marad számomra, mert hosszasan kacagtunk a megírása közben.

Csütörtöki napunk az interjúk jegyében zajlott. Délelőtt Csíkszeredában jártunk Zolival, hogy a Csíki Hírlapnak meséljünk a Vidék Kaland programról. Nagyon jó volt elmondani a közös munkák által szerzett közös élményeket. Ezt követően telekpapírokat intéztünk a városban, mert ugye Zoli ezzel is foglalkozik. Kultúrprogramban is volt részem, hiszen megtekintettük a Mikó-várat. Útban hazafelé bementünk a helyi piacra, hogy friss gyümölcsöket vigyünk haza. 

Délután túrós pityókás (krumpli) levest ettünk, és fuszulykát (zöldbab) fasírttal. Így jóllakottan láthattunk neki az újabb feladatoknak: kerítésfestés és fűkaszálás kézi kaszával. Nagyon élveztem a nagy meleg ellenére is az újabb kihívásokat. Szerencsére 2 esős nap után visszatért ide is a nyár.

Este következett az állatok etetése és fejése, valamint megtanulhattam, hogyan kell a teheneket megtisztítani. Vendégeink is voltak az Agrya részéről: Anita és Tamás. Nekik is adtunk interjút, és beszéltünk a munkánkról, a felejthetetlen élményeinkről és a tapasztalatainkról. Az állatok és a riportok mellett azért jutott egy kis idő még a traktormosásra is Balázskával. Szerintem tisztább lett, mint új korában, de ezt majd eldöntitek a fotó láttán...

Holnapra igazi meglepetéssel készülünk a Sándor családdal nektek, úgyhogy ne felejtsétek el olvasni a blogom :-)

Sajnos már túl vagyok az erdélyi kalandom felén, de azt mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy pályáztam erre. Ígéretemhez híven elárulom, hogy mi az ökörszem: tükörtojást jelent itt Székelyföldön.

De mi is történt ma? Zoltán bácsi felvitt a hegyekbe az esztenájukra. Útközben meseszép tájat láttam az eső ellenére is, és sok érdekes dolgot tudhattam meg a vidékről. Jó volt hallgatni a székely beszédet, lassan kezdem megérteni az itteni szavakat is. Fent az erdőben tehenekre és juhokra vigyáznak a pásztorok. Az esztenát megtekintve rájöttem, hogy nem bírnék ki ott egy éjszakát sem. Elég nomád körülmények között élnek ott a pásztorok április végétől szeptember végéig. Szerencsére Zoltán bácsi visszavitt a civilizációba. De mielőtt visszaindultunk volna, megnéztük, hogyan készítenek sajtot a pásztorok. A szerencsésebb ismerőseim meg is kóstolhatják majd otthon. Visszafele hoztunk magunkkal 2 tehenet a hegyről le, mert már 8 hónapos vemhesek. A teljesség kedvéért azonban el kell árulnom, hogy befogni őket felért egy edzéssel a férfiaknak.

Mire leértünk a faluba, következett az állatok esti etetése. A hét folyamán először őröltem gabonát a teheneknek. Este nagyon jót beszélgettünk az "új családommal", akiknek nagyon köszönöm, hogy befogadtak magukhoz egy hétre, és hogy részese lehetek a mindennapjaiknak. Azért a "régi családomnak" üzenem, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy vasárnap érkezem haza. De ki tudja, nem kapok-e egy mezőgazdasági állásajánlatot addig még...

Kicsit esősen indult e reggelünk, de szerencsére kitisztult az idő. Reggeli után megnéztük a Közbirtokosság székházát, ahol Zoli apukája, Zoltán bácsi dolgozik. Ő a Csíkbánkfalvi Közbirtokosság elnöke. Majd ellátogattunk Csíkszentsimonba, Zoli másik munkahelyére is, ahol István, a polgármester mesélt érdekes történeteket a faluról. Meglátogattuk az ottani Művésztábort is, ahol közel 200 gyerek volt. Délután az eső ellenére elindultunk felmérni a tegnap learatott búzaföldet. Zoli lelkesen tanította a földmérést, de ez nem meglepő, hiszen topográfus a végzettsége. A mérés végére nyakig sárosak lettünk, de megérte, mert egy újabb dolgot próbálhattam ki. Hazaérkezésünk után nekiláttunk a tehenek etetésének, ganéjozásának. Ma géppel fejtem a teheneket, de már egyre magabiztosabban. A tehenek után következett a disznók etetése. A malacoknak füvet vágtam fűnyíróval a kertben. A munka végeztével jöhetett a jól megérdemelt vacsora. A mai menü ökörszem volt. Hogy mi is ez? Azt megtudhatjátok a holnapi élménybeszámolómból.

A mai napom is élményekben gazdagra sikerült. Reggel megmértük a tej fajsúlyát, majd lemértük, hogy hány liter tejet visz el Csíkszeredába a tejeskocsi. Az esti és a reggeli fejés eredménye 440 l tej lett. Úgy gondolom, hogy eredményes volt a 25 tehén fejése. Reggelire Aranka néni, Zoli anyukája nagyon finom puliszkát készített, ami igazi helyi étel, majd a kiadós reggeli után elindultunk a mezőre. Először traktorral száraz lucernát báláztunk, és Jani bácsinak köszönhetően egyedül vezettem a traktort. Ezt követően Zoli mutatta meg a lucerna kaszálását traktorral. Nagyon hálás vagyok Neki, hiszen mindent megtanít, és megengedi, hogy kipróbáljam a különböző teendőket. A kaszálás után felszedtük géppel a friss lucernát, majd hazavittük a teheneknek. Estére maradt a 10-15 kg-os lucerna bálák lepakolása a csűrbe, valamint az állatok etetése és fejése. Először friss lucernát, silókukoricát, áztatott gabonát adtunk a teheneknek, utána pedig géppel, illetve kézzel fejhettem a teheneket. Meg kell jegyeznem, hogy kézzel fejni tehenet nem is olyan egyszerű, viszont nagyon fárasztó. Azért a munka mellett jutott egy kis idő játékra is Balázskával, Zoli kisfiával. Az egész napos munka végén együtt készítettem a vacsorát Bettykével, Zoli feleségével, és egy kedves beszélgetéssel zártuk a mai napunkat. Ma a traktorvezetésé  volt a főszerep, de kíváncsian várom, hogy holnap milyen új feladatokkal ismerkedhetem meg. Azt hiszem, hetente egyszer szívesen vezetnék traktort, mert az olyan megnyugtató....

Megkezdődött a régóta várt Vidék Kalandom. Tegnap késő este érkeztünk meg Csíkszeredába, ahol nagy szeretettel fogadtak a Gazdáink, akiknél a következő hetet töltjük. Sándor Zoltán és kedves családja fog bevezetni az erdélyi vidéki élet mindennapjaiba. Vasárnap reggel a csíkbánkfalvi templom miséjén vettem részt Zoli anyukájával és húgával. Ezután Zolival ellátogattam Csíksomlyóra, hogy megnézhessem a híres zarándokhelyet. Nagyon megható volt ott lenni, ahol több százezer magyar gyűlik össze minden Pünkösdkor. Ezt követően Csíkmadarasra mentünk, ahol az 5 kalandor és befogadó gazdája részt vett egy közös ebéden, ismerkedésen. Nagyon finom volt a bográcsban készült marhapörkölt, és megkóstolhattam a híres erdélyi kürtős kalácsot is. Délután borvizet ittunk a forrásból, majd útban hazafelé ismét gyönyörködhettem a festőien szép, dombos erdélyi tájban. Este részese lehettem a szarvasmarhák etetésének, és géppel fejhettem tehenet. Túl vagyok életem első ganéjozásán is, meg persze az első ganéjban elmerülésen is. De hát ez is hozzátartozik a vidéki élethez. Mai napunkat egy meghitt, közös családi vacsorával zártuk, ahol sok mindent megtudhattam az erdélyi magyarok életéről. Ja igen, a kolléganőimnek üzenem, hogy pókokkal nem találkoztam, de a tehenekkel már barátságot kötöttem...