Szép volt, jó volt, kevés volt
“Szép volt, jó volt, kevés volt.” Ahogy talán már sokan hallották is tőlem: nem tudnán eleget dícsérni Kristófot, a családját és az egész falut, életreszóló élményekben volt részem. Egyedül az fájt, hogy haza kell mennem. Persze a tiszteletbeli legerdélyibb gazda cím, s főleg az, hogy visszajöhetek még egy hétre, kárpótol!
A nap forgatással, bálázással, a bálák hazahordásával és egy kis horgolással telt el. Még egy kirándulás vár rám holnap reggel, s búcsút intek ennek a tájnak, az embereknek, s mindannak, amit azért megpróbálok hazavinni magammal…
Patkó
A mai napra felgyorsultak az események. Talán nem is tudnám felsorolni, mi minden történt, de csodás nap volt. Reggel patkolással kezdtünk. Azaz inkább csak néztem, ahogy a cigànyok patkoltak, s jól csinálták. Ezt követte a széna forgatása géppel, majd az igazi, házi kenyérsütés. Talán ez volt az egyik olyan program, melyet a héten legjobban vártam, s mindenképpen ki is fogom próbálni otthon. Persze nem ugyanaz, mintha igazi kovásszal, s házi liszttel készíteném, de mégis más, ha ez ember a saját keze munkáját eheti meg. Ezután pedig felmentünk az állatokhoz a hegyre, ismét gyönyörködhettem a kilátásban, s végül vendégül látott minket egy másik kalandort fogadó gazda a hegyen, ahol aztán a pörkölt mellé harmonikaszó is járt. Itt végre találkoztam a tökéletes lóval, akinél álmodni sem lehet jobbat, s engedelmesebbet. Életem leghosszabb és legnyugalmasabb lovas túráját tettem meg az alkonyatban. Megfizethetetlen, s számomra még mindig hihetetlen élmény volt!
Csibe
Az eső egy kicsit keresztülhúzta a mai terveinket, de ennek ellenére jól telt a nap. Mindent előkészítettünk a későbbiekhez, jártunk a nyárádszeredai hetivásárban, s megtudtam, hogy oda nem csak vásárolni megy az ember, hanem a piac a társadalmi élet egyik legfontosabb helyszíne is. Keltek sorjában a kiscsibék, tanítottuk őket enni, inni, s egy kicsit szeretgethettem is őket. Egy keveset lovagoltam is, ami ugyan kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés volt nekem. Remélem lesz még rá alkalmam, még, ha nem is ezen a héten, de a közeljövőben. 
Medveles
A mai nap már kevésbé volt fárasztó, de legalább olyan eseménydús, mint az előző. Gabonát hordtunk az állatoknak, s megnéztük, hogy áll az idei vetés. Megtudtam, hogy akkor érett meg a búza, ha kemény, és mivel az volt, lehet, hogy a héten még aratás is lesz. Láttam pici malacokat, gereblyéztem, este pedig medvét lesünk majd, de arról biztonsági okokból inkább nem készül kép.
Megérte!
Megérte a korai kelés! Eleinte nehezen oldódtunk fel, de végül csak megbarátkoztam a tehenekkel. Sőt, végül egyet szinte egyedül meg is fejtem.
És vezettem traktort. Kaszáltam a legelőkön és megcsodálhattam mindent, ameddig a szem ellát.
És még korán sincs vége a napnak!
Az első napról és az érkezésről
Azt mondhatnánk, hogy tizenkét óra utazás után, már semmi nem lehet nehéz, de ez csak holnap derül ki.
A vidéki életet ténylegesen és nem élmény-turizmus szintjén szeretném megismerni, a kilátásaim pedig jók, hiszen holnap hajnalban indulhatok életemben először fejni. Kíváncsian várom, remélem a tehenek is.
