Kalyiba

Nehezen találom a szavakat, persze nem csak azért mert kellő képpen elfáradtam. Ma reggel Levente jött értem szekérrel. Mondta, hogy felmegyünk a hegyre s megnézzük, hol legelnek a juhok. Felfele utunk is már-már kalandosnak mondható, de emellett filmbe illő helyeken vitt felfelé. Egy lóerővel, zabhajtással baktattunk felfelé a víz kimosta hatalmas kövek hátán s minimun 45 fokos meredekségen.

Csodaszép helyen legelnek a juhok is. Akkora fák vannak amiket otthon ritkán látni.

Délután hatalmas szerencsénk volt, mert mire visszaértünk a majorházhoz, csak akkor kezdett el esni. Szakadt, mintha a dézsából öntötték volna.

Az esti fejésnél már én is segíthettem és azt hiszem nem hazudok nagyot ha azt mondom egészen eredményesen sikerül.

Az éjszakát a kalyibában töltöttem és itt nyert értelmet az “…álmában csenget egy kicsit…” vers részlet. A juhokkal együtt álomba is csengettem magam igen gyorsan, a jólevegő és a munka hatására.

Fuszulyka reloaded

A reggel, mint minden reggel, a tehenek körül zajlott ma is. A tejet leadtuk, az állatokat kúráltuk. Kis kapálás a kertben, majd zöldfuszulyka fejtés. Déltől a várva várt nap: az aratás utolsó napja, ha a Jóisten is megsegít. Ma egészen a dombok tetején dolgozunk, gyönyörű kilátással vidékre, az erdők által körülölelve. Az aratás sikeresen el lett végezve. Délután filmezés-fotózás, beszélgetés az elmúlt napok élményeiről gazda-kalandor szemmel. Károly gazdáékkal vendégeket vártunk, hogy közösen örvendjünk a sikernek.

Patkó

A mai napra felgyorsultak az események. Talán nem is tudnám felsorolni, mi minden történt, de csodás nap volt. Reggel patkolással kezdtünk. Azaz inkább csak néztem, ahogy a cigànyok patkoltak, s jól csinálták. Ezt követte a széna forgatása géppel, majd az igazi, házi kenyérsütés. Talán ez volt az egyik olyan program, melyet a héten legjobban vártam, s mindenképpen ki is fogom próbálni otthon. Persze nem ugyanaz, mintha igazi kovásszal, s házi liszttel készíteném, de mégis más, ha ez ember a saját keze munkáját eheti meg. Ezután pedig felmentünk az állatokhoz a hegyre, ismét gyönyörködhettem a kilátásban, s végül vendégül látott minket egy másik kalandort fogadó gazda a hegyen, ahol aztán a pörkölt mellé harmonikaszó is járt. Itt végre találkoztam a tökéletes lóval, akinél álmodni sem lehet jobbat, s engedelmesebbet. Életem leghosszabb és legnyugalmasabb lovas túráját tettem meg az alkonyatban. Megfizethetetlen, s számomra még mindig hihetetlen élmény volt!

Tábortűz

Nagyon sűrű napot tudhatunk magunk mögött. A szokásos reggeli torna és a nyulak, bárány gondozása után, Mónika kivitt a mezőre,hogy segítsek forgatni a szénát. Tűző napsütésben és rekkenő hőségben mentünk forgatni, Zoltánnal, a feleségével Katival. és Mónika egyik jobb kezével, Noémivel. Soha nem csináltam még ilyet, de nagyon élveztem és már értem hol barnulnak le a helyiek, hol máshol, munka közben. Miután visszaértünk az ebédeltetés befejeztével nyeregbe pattanhattam és Patán gyakorolhattam a könnyített ügetést. Ezután már elkezdtünk készülődni az esti tábortűzhöz. Megraktuk a tábortüzet még sötétedés előtt és hamar rá is gyújtottunk. A gyerekek és mi, a felnőttek is nagyon élveztük a szalonnasütést. Mindenki későn került ágyba, én pedig a kellemes fáradtság érzésével térek nyugovóra és várom a holnapot, a tábor utolsó napját a gyerekek lovasbemutatójával.

Csibe

A mai napunk egészen különleges volt. A szokásos ès kihagyhatatlan reggeli torna után a gyerekek hosszú lovaglásra indultak a gyakorlópályán. Ezután ebédeltünk velük és délután közös activity játékba fogtunk. Számomra ezek után kezdődött a kaland. Zoltán, a fogadó családom feje, elvitt a családi vállalkozás gyárába, ahol az áruba bocsátandó takarmánnyal foglalkoznak, illetve napos csibét, pulykát, stb. nevelnek, és adnak el. Türelemmel és szakértelemmel fordult felém. Kíváncsi ternészetem miatt sok dolgot kellett elmondania, a gépek működéséről, a munkaerő hozzáállásáról és sok minden másról. Nagyon élveztem, és rengeteg új dolgot tanultam utunk során. Miután visszaértünk lóra ültettek és futószáron gyakorolhattam nyeregben az ügetést, amiben Noémi volt segítségemre. Hihetetlen mennyire jó érzés együttmozogni a lóval, figyelni a lépéseit, hogy könnyítsük a terhelését. Illetve azt sem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó és izmokat igénylő hobbi ez. A helyi lányok mind izmosak és karcsúak, mostmár érzem is miért. Lassan olyan izomlázam lesz, hogy lábra sem tudok majd állni. Nagyon élvezem minden percét az itt töltött időnek, ma is sok dolgot tanultam és várom a holnapot,hogy magamba szívahassam a helyiek szakértelmének egy-egy részletét.