Takács Alexandra: Medve!
Reggel Csíkszeredába és környèkère kirándultunk. Ellátogattunk Hargitafürdőre, ahol a büdös gödörbe is beültünk. Büdösfürdő nevét a kénhidrogént tartalmazó, záptojás szagú mofettagázról kapta, amely a felületi hajszálereket tágítja és javítja a vérkeringést.
Ahogy kijöttünk a gödörből, elsétáltunk a Balu Kalandparkig. Egy fagyi mellett néztük az oda érkezőket. Itt található a sípálya is, amely Dénes szerint jó móka és télen szép a hegyekben a táj.
A hegyről lekocsikázva Csíksomlyóra utaztunk. Megnéztük a templomot és a zarándokhelyet, aminek nagyon örültem, mert mindig is el szerettem volna ide jönni. 
Az ügyeket Csíkszeredában intéztük, ahol egy kis sétával kiegészítve megnéztük a főteret, majd a Jótevő csárdában ebédeltünk. Megismerhettem Dénes barátját, Alpárt. Egy újabb kedves ember, akiről tudni kell, hogy minden kalandort figyelemmel kísért ezidáig.
Az estét pedig alig vártuk. Medvelesre igyekeztünk Andrással, a vadőrrel, akit később elmeveztünk Tarzannak, annyi mindent ismer az erdőben. Neki ez az élete, és már pajtársai a medvék. Ő sem fél a medvéktől, és a medvék sem tőle.
Láttunk 4 medvét, egy szarvasbikát, vaddisznót. Rettentően izgalmas volt. Sosem láttam medvét így kint a szabadban az otthonában. Jó volt meglesni, hogyan járnak, esznek, fekszenek, félnek és ballagnak tovább. Maradandó élmény lesz számomra.
Kapin Marianna: Médiasztár :)
Csütörtöki napunk az interjúk jegyében zajlott. Délelőtt Csíkszeredában jártunk Zolival, hogy a Csíki Hírlapnak meséljünk a Vidék Kaland programról. Nagyon jó volt elmondani a közös munkák által szerzett közös élményeket. Ezt követően telekpapírokat intéztünk a városban, mert ugye Zoli ezzel is foglalkozik. Kultúrprogramban is volt részem, hiszen megtekintettük a Mikó-várat. Útban hazafelé bementünk a helyi piacra, hogy friss gyümölcsöket vigyünk haza.
Délután túrós pityókás (krumpli) levest ettünk, és fuszulykát (zöldbab) fasírttal. Így jóllakottan láthattunk neki az újabb feladatoknak: kerítésfestés és fűkaszálás kézi kaszával. Nagyon élveztem a nagy meleg ellenére is az újabb kihívásokat. Szerencsére 2 esős nap után visszatért ide is a nyár.
Este következett az állatok etetése és fejése, valamint megtanulhattam, hogyan kell a teheneket megtisztítani. Vendégeink is voltak az Agrya részéről: Anita és Tamás. Nekik is adtunk interjút, és beszéltünk a munkánkról, a felejthetetlen élményeinkről és a tapasztalatainkról. Az állatok és a riportok mellett azért jutott egy kis idő még a traktormosásra is Balázskával. Szerintem tisztább lett, mint új korában, de ezt majd eldöntitek a fotó láttán…
Holnapra igazi meglepetéssel készülünk a Sándor családdal nektek, úgyhogy ne felejtsétek el olvasni a blogom
Lukácsi György: Mi folyik itt?
A betervezett feladatokat kissé bonyolítja, hogy Gábornak délelőtt tanácskozásra kell mennie a hivatalba. A munka azonban nem várhat! Marcival kiegészülve Gábor elvisz minket egy nagy mezőre ahol megnézünk egy csomó területet. Én azt se tudom, hol járunk, most vagyok ezen a részen először, Marci csendben figyel. Visszamegyünk a házhoz és már kapjuk is a feladatot: “…Na, akkor amiket megmutattam, lehetne kaszálni, illetve forgatni. Gyuri, te leszel a sofőr!..” Értettem!
Autóba ülünk, utánfutóra felteszünk két kaszálógépet, majd elhajtunk “motorináért” (gázolaj). Tovább a mezőre, megtaláljuk a kaszálandó területet. Már most elég meleg van, és hamar be is ugrik, mit nem hoztunk magunkkal… Vizet! Vízzel vagy anélkül, de ezt a darabot le kell kaszálni. Mindketten nekifogunk. A meredekebb partoldalt Marci kaszálja, én az egyenes részt vállalom. Jól haladunk, így egész gyorsan végzünk. Összepakolunk, visszamegyünk a faluba, utánfutó leakaszt, átülünk a traktorba, levesszük a körkaszát, rendsodró felakaszt, és már megyünk is vissza a rétre. Útközben Marcit faggatom, van-e jogosítványa. Mondja, hogy nincs, de jó volna, csak oly kevés a szabadidő és sok a tennivaló, egyszerűen nem ér rá leülni tanulni… 
Én vezetem hát a traktort, Marci a motorháztetőn ül és irányít:) Amikor odaérünk a forgatandó területhez, cserélünk és a munkafolyamatot már Ő végzi szakszerűen. Vezetni tud, csak jogosítványa nincs! :)) Még három helyen kell ugyanezt megtennünk, és a feladat elosztása is megmarad… én vezetek a földúton és a faluban, Marci dolgozik a géppel. Délután 4 óra, mire “ebédelni” le tudunk ülni.
Délután 3 zsák takarmányt, pár apróságot viszünk a tanyára, újabb borjú befogás, szemkezelés. Estefelé Gáborhoz vendégek érkeznek, egy régi barátja Tibi és családja látogatja meg pár napig. Közös vacsora következik, majd pár pohár pálinka “kötelező” jelleggel Ismerkedés, sztorizgatás, közben az idő jócskán előrehaladt. Fél egy van, amikor az ablakon át hallatszik a másnapi falunap előkészületeinek hangja. Szól a zene és ez az utolsó este! Meg kéne néznünk, mi folyik odaát… dobja fel a magas labdát Gábor. Tibi, Gábor és én elindulunk az éjszakába… Persze van pár ismerős arc, Tibit is sokan ismerik, mindjárt hozzánk csapódnak, és jönnek a körök. Valamit enyhít a dolgon, hogy az asztalra kerül három kürtőskalács, abból szemezgetünk mindnyájan, Megy a disco, számot is kérünk, majd átfordul a dolog nótázásba. Már csak páran vagyunk, a söntés is zárva, csak egy izzó világítja meg az arcokat. Azokat a baráti arcokat, akik összekarolva, egyenes derékkal, fennhangon éneklik az éjszakába… “Ott ahol, zúg az a négy folyó…”
Karácsony Zita: Tehenet foltjáról
Madarat tolláról, tehenet foltjáról. S a foltok mentén a nevéről. Mert van mindnek. Mind a 120 marhának.
A fejőházba is előbb Szilvia siet, aztán sorakozik Sára, Kati, Ági, Kis Nóra, Nagy Nóra, Mami, Keresztmámi, Dénes, Gyuri, Árpi, Attila, Levi Sógor, Lóvészi, Kicsi Babos, Nagy Babos meg a Katona Pista, s István, az egyik, mert van belőle több, Istvánból a legtöbb.
A 12 állásos házba a tehenek dalolva, önként tolakodnak be, hogy meghálálják a napi gondoskodást, s a jóízű legelőt. Tejelnek. Nyár elején szebben. Mert a májusi fűtől ontják igazán a tejet. Akkor naponta 15-20 litert tőgyenként. Ma már augusztusba jár. A hegyoldalak kiégni kezdenek. Kevés az energia a fűben. De betöltött szerepük van. 3 éves koruktól, míg jólesik nekik az élet. 12-17 évig még. Tavasszal borjaznak egyet, 2-3 hónapot a borjúé az anyatehén, aztán következő ellést megelőzően, a vemhesség 7. hónapjáig nekünk szolgálnak tejjel.
Fejés előtt mosakodás, a pásztorok megmossák a csecseket, aztán cuppoghat a fejőgépben vákuum. Miközben a lányok boldogan kérődznek. Van idő. Ráérnek. Szakirodalom szerint 32-35-öt rág, aztán nyel. Számoltam…
Gülledt Szemű nagy és önfejű, ő átír minden rendet, ő előbb 49-et rág, s nyel, majd 55-öt, aztán 60-at, s nyel. Odamegyek Sanyihoz is. Elsőre 50. De még korán van, fáradt. 48 is elég.
Miután a fejőgép kipulzálta a tehénből a nagyját, a gép átkerül a bal oldali sor tehénre, majd a jobb oldaliakra még kézzel rásegítenek. De előbb bezsírozzák a csecseket. Disznózsírból, fenyőgyantából, étolajból és körömvirágból készítenek kenőcsöt. Hogy ne fájjon a fejés és gyógyuljanak – ha vannak – a sebek.
Egy sor tehén (6 jószág), kb. 15 perc. Naponta kétszer, ennyi testközelség. Reggel kicsivel kevesebb, hisz rövidebbek az éjszakák, azalatt kevesebbet termelnek, estig több idő telik, addigra telítődnek.
A reggeli fejés után a pásztornak puliszka. Egyik nap túróval, másik nap tojással. Elmaradhatatlan. A jószágnak pedig egész nap szabadság és hancúr a hegyen…
Lukácsi György: Mindig készen a megoldásra
Miután egész éjjel esett az eső és a délelőtt nagy része is így telt, kinti munkát nem tudtunk elkezdeni. Gábor a rossz időt is kihasználva, elintézett pár dolgot a faluban és a közbirtokosságnál. Én eközben befejeztem egy elmaradt beszámolót, majd Gábor telefonját gyógyítottam lassulás ellen, és pár száz képet lementettünk róla. Időközben beindult a nagy traktor is… az akkumulátor volt a ludas.
Ebéd után megkezdődtek az előkészületek a holnapi kaszáláshoz és egyéb munkákhoz. A tegnapelőtti vihar egy darabon kidöntötte a kerítést a tanyán, és a bálákat takaró fóliát is eltépte, újabb nem tervezett munkát adva ezzel nekünk. A kis traktorral folytattuk az előkészületeket… leakasztottuk a rendsodrót, elmentünk a nagy utánfutóért (odafelé a traktor vonószerkezetén állva, hazafelé a remorkában ülve), azt újból leakasztottuk, és felvettük a körkaszát, amit meg kellett még hegeszteni. Ekkor már én ültem a traktor kormánya mögött, Gábor és Csongi mellettem Betolattam az udvarra, nekiláttunk a javításnak. Kihegesztettük a hiányos részeket, késcsere, kész a munkára! 3 zsák kukoricát megdaráltunk, majd vissza is mertük zsákba, mert ezt ma este még fel kell vinni a tehénpásztoroknak. Utánfutóra felpakoltuk, az alternálókaszával, benzinnel, egy tekercs takarófóliával és egy bála szénával egyetemben, tojás, kenyér, egy zsák pityóka és számos étel az autóba kerül. Teljes a lista indulhatunk! …de nem indulunk! A Nissan akkumulátora is játssza kisded játékát, melyet Gábor így este fél 8 tájékán nem igen tolerál, és ezt a homlokán összegyűlt ráncok száma is jól mutatja Játéknak itt helye nincs, szorít az idő. Villámgyors autócsere, és már repesztünk is az erdő felé. Odafenn lepakolunk mindent a maga rendje szerint, megnézzük a kerítést s a leszabott fóliát. Valóban elég hiányos a takarás… Már teljes sötétség van, amikor a még sötétebb istállóban hárman lefogjuk a borjút, hogy szemébe gyógyszeres kenőcsöt kenjünk. Megnyugszik, s hagyja magát. Ez is kész! Újabb nap, amikor lámpafénynél érünk haza.
